Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - NYELV ÉS LÉLEK - LANSTYÁK ISTVÁN: Alom és valóság között
LANSTYÁK ISTVÁN Közismert, hogy a választékos angol köznyelvet is az utcaseprőtől az egyetemi tanárig bárki ejtheti saját regionális akcentusával anélkül, hogy beszéde ezzel provinciálisnak vagy az angol nyelv egységét veszélyeztetőnek minősülne:* "Azért beszélnek velünk (idegenekkel) egy számukra ünnepélyesebb, közéletibb nyelvi változatban, mert tudják, hoy mi rendszerint csak azt értjük — ha értjük. Egymás közt viszont rendszerint — ha azonos vidékről valók — nem az irodalmihoz közel álló köznyelvet beszélik, hanem annak nyelvjárásias, regionális változatát vagy magát a nyelvjárást. Svájciak vagy osztrákok egymás közt — még előadásban is — a svájci németnek vagy osztráknak köznyelvies változatát használják és csak a külföldivel igyekeznek va-. lamilyen "Bühnendeutsch" nyelvet beszélni, akárcsak az olaszok a toszkániai olaszt, az angolok és amerikaiak pedig az oxfordi angolt. A teljes kiejtési egységre erőszakosan törekedni egy olyan provinciális vonás, amelyet a világnyelvek nem engedhetnek meg maguknak." (KÁLMÁN 1988:504) 10.2. Bizonyos szókincsbeli regionalizmusok törvényszerűen előfordulnak a Szlovákiában használt standard magyarban is: ha más nem, hát az olyan fogalmakat jelölő szavak és kifejezések, amelyeknek Magyarországon egyálalán nincs vagy nincs pontos megfelelőjük. Már DEME LÁSZLÓ megállapította, hogy a különfejlődés folytán létrejövő új nyelvi elemek nem mind nélkülözhetők. "Hiszen egyiküknek-másikuknak az a kényszer a létrehozója, hogy egyes fogalmaink tartalmukban vagy terjedelmükben eltérnek egymástól [...] S az természetes, hogy minden nemzetiség nyelvének azt a fogalomvilágot kell tükröznie, amelyikben benne él." (1970:107) SZABÓMIHÁLY GIZELLA is hasonló gondolatot pendít meg egyik tanulmányában: az olyan tükörfordításokról, mint például az anyasági szabadság 'gyermekgondozási szabadság' azt írja, hogy ezek "a szlovákiai magyar köznyelv jellemző elemei; bármennyire hadakozunk is ellenük, látnunk kell: ahogy a németnek, az angolnak is kialakultak a különböző országokban beszélt változatai, úgy bizonyos szavak, kifejezések esetében használatbeli és jelentésbeli eltérések jellemzik a Magyarországon, illetve Szlovákiában (Jugoszláviában, Romániában, a Kárpátalján stb.) beszélt, magyar köznyelvet." (1989:283) PETE ISTVÁN az egyetemes magyar nyelv perspektívájából szemlélve a magyar nyelv egyes, általa "államinak" nevezett válozatait, megállapítja, hogy “a gazdasági viszonyok, a politikai nézetek és a korszerű intézmények nagyfokú azonossága ellenére a szókincs területén található a legnagyobb mérvű eltérés a magyar nyelv magyarországi, kárpát-ukrajnai, romániai, szlovákiai és jugoszláviai változatai között". "A művelt és különösen a befolyásos pozíciókban lévő emberek körében közmegegyezés van abban a kérdésben, mi számít standard angolnak, és mi nem. [...] Ám ez az egyetértés nem vonatkozik a kiejtésre. Az angol nyelvnek nincs általánosan elfogadott standard kiejtésmódja, és — legalábbis elméletben — a standard angolt bármilyen táj- vagy csoportnyelvi akcentussal lehet beszélni." (TRUDGILL 1974:18—29) — Sőt még az angol standard szókincsében és nyelvtani rendszerében is vannak elfogadott regionális különbségek, elsősorban a skót, ill. amerikai angol vonatkozásában, (i. m. 18)
