Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - NYELV ÉS LÉLEK - LANSTYÁK ISTVÁN: Alom és valóság között
LANSTYÁK ISTVÁN “A nyelvi tervezés elsődlegesen a nyelvnek a választékos, nem pedig az alacsonyabb szintű stílusrétegeire irányul, amazoknak is főleg írott változataira. A formális stílusnak a bizalmasabbra gyakorolt mindenfajta hatása másodlagos következmény; az elsődleges cél az, hogy a választékos stílust befolyásoljuk az írásbeli kifejezésmódban történő változások révén. Ez a kerete és háttere minden nyelvi tervezésnek." (1972:165—6) Az írott nyelvváltozatoknak a beszéltekre gyakorolt hatásával kapcsolatban érdemes utalnunk DEME LÁSZLÓnak az 1965. évi egri kiejtési konferencián elhangzott vitaindító előadására,a melyben azon túl, hogy tanulságos példákkal illusztrálta az írás szerepét a hangváltozások alakulásában (1967:37), kifejtette* hogy az ún. igényes beszélt nyelv szóválasztásában és mondatszerkesztésében is "jóval közelebb áll az újsághírekhez, brosúrákhoz, könnyebb szövegű tanulmányokhoz, mint a családi tanácskozásokhoz vagy szerelmi vallomásokhoz". (39) DEME szerint ez a nyelvhasználati réteg elsősorban nem is a familiáris beszélt nyelvhez kapcsolódik, annak magasabb igényességi szintű változataként, hanem egy írott nyelvváltozathoz, a közlő prózához, annak beszélt formájaként (uo.) Ha ez így van, akkor megvan rá a remény, hogy a standard magyar írott nyev a szlovákiai magyar nyelvváltozatokban is a magyar köznyelv irányába fogja terelni a beszélt nyelvváltozatokat, meggátolva legalábbis a túlságos eltávolodást. Az emberek most is országszerte igyekeznek nyelvhasználatukban — legalábbis formális beszédhelyzetekben — a központi standardhoz igazodni. Ezt minden nyelvjárásgyűjtő tanúsíthatja, de erre mutatnak SZABÓMIHÁLY GI- ZELLÁval végzett kutatásaink eredményei is (LANSTYÁK 1992b:45). Ez a már meglévő ösztönös törekvés a "kedvcsináló" nyelvművelés hatására még fölerősödhet.* Ezenkívül fontos szerepe lehet a mindennapi nyelvhasználat alakulásában a szépirodalomnak is. A legtöbb természetesen az anyanyelv és az irodalom oktatásának tartalmától és színvonalától függ. 10. Azonban még ilyen körülmények között sem számíthatunk arra, hogy a Szlovákiában beszélt standard nyelvváltozat teljesen azonos lesz a magyarországival. Egyfelől — mint már utaltunk rá — a beszélt nyelvváltozatok óhatatlanul több regionális elemet (nyelvjárásiasságot, szlovakizmust) és vulgarizmust fognak tartalmazni, mint amennyi az írott beszédben elfogadható. Természetesen jelentős különbségek lesznek a beszélők műveltségétől, a beszédhelyzettől és más körülményektől függően is. Ennek a ténynek pozitív oldala is van; ezt emeli ki KÁLMÁN BÉLA, amikor a következőket írja: "Kedvcsináló" nyelvművelésen az olyan nyelvművelést kell érteni, amely pozitív példák felmutatásával, nyelvi ismeretterjesztéssel akar hatni a beszélőknek legalábbis bizonyos rétegeire, valahogy úgy, ahogy azt az ún. "pozitív nyelvművelés" elveinek megfogalmazói gondolták (de nem kellően valósították meg). Véget kell vetni az "elbátortalanító" nyelvművelésnek, amely a beszéd negatív oldalát hangsúlyozza: beszélni nehéz, beszéd közben vétkezünk és kétségek között hányódunk, nyelvi hibáinkból szinte naplót vezethetnénk, annyi van belőlük.
