Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - BEKE GYÖRGY: Ágyúgolyó a parókia falában
BEKE GYÖRGY Kérdeztem és mondták, hogy Perednek jelenleg nincs plébánosa. Nagy a lelkészhiány, ez érződik a nagyközségben, amelynek szép temploma, parókiája van, fő helyen. Külön nevezetessége a falunak, hogy a papiak bejárata fölött az 1849-es csata idején egy ágyúgolyó fúródott a falba, azóta is őrzik, valósággal kiemelik festések, renoválások idején. A parókián most a szomszédos Deáki lelkésze a gazda, ő szolgál Pereden. Ez a Deáki irodalomtörténetünkben is nevezetes helység, mivel egy ideig itt rejtegették legrégibb irodalmi nyelvemlékünket, a Halotti Beszédet. Turisták sűrűn fordulnak meg az emeletes deáki templomban, a lelkész, a köztiszteletben álló férfiú, szívesen fogadja a vendégeket, kalauzolja őket, úgy mondják, kiérződik a szavaiból, hogy büszke a falura, a magyar nyelvnek oltalmat adó templomra. Bizonyára nem könnyű két nagy település papjának lenni egy időben. Csupán időhiány miatt nem volt érkezése, hogy eljöjjön Peredre? A laptudósítások szerint egyik-másik felvidéki helységben papok is beszéltek a március 15-i ünnepségeken. A perediek nem is okolták plébánosukat a távolmaradásért. Ők ismerik igazán a viszonyokat, a helyzetet, a lehetőségeket. Megszokták, hogy a papoknak a templom falain belül kell maradniuk. így parancsolta meg ezt a hatalom. Láttyátuk feleim szümtükkel, mik vogymuk... De hiszen három évvel a "bársonyos forradalom" után vagyunk. Ennyire köt még a közelmúlt, a félelem vagy valami más?... Este, Galántán, a CSE- MADOK klubjában — ahol Kodály Zoltánt idézik képek, feliratok — értelmiségiekkel beszélgettem. Szóba kellett hoznom a peredi ünnepség nagy hiányát, egyáltalán a katolikus papok helyzetét és szerepét a mai szlovákiai magyar közéletben. Nem kívántam bántani senkit, legkevésbé a lelkészeket, inkább példálózással kezdtem. Erdélyi példákkal. Vajon megőrizhette volna-e a mai szinten lelki épségét az erdélyi magyarság, katolikusok és protestánsok egyképpen, Márton Áron következetes küzdelme, áldozathozatala nélkül? Vajon kirobbant volna-e Temesvár forradalma Tőkés László személyes bátorsága és konok hite híján? Csángókat is említhettem, Közép-Kelet-Európa legjobban elnyomorított, lelkileg megsarcolt magyar népcsoportját. Három- százezer csángónak alig egyhatoda, egyötöde beszéli még az anyanyelvét. De tavaly nyáron, a Hősök terén egy csángó pap, a Csíkszentdomokoson szolgáló Horváth Antal esperes vezette azt a moldvai csángó küldöttséget, amely alázatos kérelemmel fordult a Szentatyához, hogy a zsinat szellemében rendelje el az anyanyelvű lelki gondozást, misét, gyóntatást, éneklést a még magyarul beszélő, nemzetiségükhöz ragaszkodó csángók telephelyein. Nem ritka az, hogy erdélyi papok és főpapok — maga Bálint Lajos érsek is — kénytelen nyilvánosan állást foglalni a moldvai román katolikus papok nemzetrontó, asszimiláló, paphoz méltatlan magatartása ellen. Ez nem hűtlenség a római katolikus anyaszentegyházhoz, hanem éppenséggel igazi hűség annak szelleméhez, a zsinat döntéseihez. Ez igaz, jött a válasz, de a csángó születésű katolikus papok Erdélyben szolgálnak, Gyulafehérvár védelme alatt. A Felvidék magyar katolikus papjai
