Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - AGNES VON KRUSENSTJERNA: A rácson innen és túl
A rácson innen és túl véleményét az ő ajkát viszont ezúttal sem hagyta el egyetlen kérő szó sem A hirdetést miszerint valaki társalkodónőt keres, egy újságban látta. Tegnap már volt is az idős özvegyasszonynál aki jóindulattal viseltetett iránta. Ma kellene végérvényes választ kapnia. A szolgálólány kinyitotta a szalon ajtaját. Holm kisasszony belépett, és a kis asztal mellett egy fiatal hölgy társaságában találta az özvegyasszonyt. Illatos kávéval megtöltött csészék fölé hajoltak. Holm kisasszony kedve mindjárt emelkedettebb lett, amikor udvariasan üdvözölték egymást — Nos — mondta az özvegyasszony a fiatal hölgyre nézve —, tegnap felhívtam Holm kisasszony szállásadóját. Megkérdeztem egészséges e a kisasszony, mert olyan betegesnek látszik, de a házinénije meglehetősen ködös választ adott. Valami olyasmit mondott, hogy problémái voltak az idegeivel meg hogy egy időre elbocsátották, amit nem egészen értettem Igaz ez? Holm kisasszony a szőnyeg mintázatát nézte. Világossá vált számára, hogy a két hölgy a házinéni kitérő válaszaiból rájött az igazságra. Most is mintha bizalmatlanul szaglászták volna körül Az ideggyógyintézet betege okvetlenül vadállat vagy netán szörnyeteg, aki hirtelen ordíva nekiugrik az embereknek. Az emberek bizonyára ezt gondolják. Féltek a szolgálatukba fogadni A pallérozott kultúrájú szalonban a beszélgetés nem tartott sokáig, s amikor Holm kisasszony ismét kint volt az utcán hosszú ideig álldogált egy kis üzlet kirakata előtt megtörten nézte, de semmit sem érzékelt belőle. Már nem volt kedve állást keresni Lehet hogy valahol élnek még előítéleteket nem tápláló emberek. Nem emlékszik ugyan, hogy milyen összefüggésben de már hallott róluk. Azt is tudta, hogy valahol van egy iroda, amely kizárólag a hozzá hasonlóknak közvetít munkát A doktor tanácsolta is neki menjen el oda, de nem volt hozzá elég ereje. Belefáradt a rácsos kapun túli világba. Hirtelen megfordult s a mellette elsiető embereket kezdte figyelni Milyen igyekvők! Milyen pirospozsgásak! Mintha sült hús illata lengné őket körül Mozdulataik gépiesek. A gyermekek jobbak náluk. Megpróbálják ugyan majmolni utánozni az idősebbeket, ez azonban egyáltalán nem megy nekik. Az első lépésekkel próbálkoznak. Megbotlanak. Pukkadoznak a nevetéstől ha valami mulatságos, és hangosan simák, ha valami ellenükre van. A szemükben pedig mesék játszódnak le, nagy, bolondos, csodálatos mesék, lágy rózsaszín gyurmájukból világok állnak össze. Holm kisasszony lassan elindult, és léptei egyre határozottabbá váltak, mintha hirtelen rátalált volna úticéljára. S bár az annyira áhított kulcs kissé húzta a zsebét, mégsem fordult be abba az utcába amelyben lakott. A városból kivezető villamossínek mentén baktatott arrafelé, ahol a barátságos portás annak idején bezárta mögötte a súlyos rácsos kaput. Ott nem féltek tőle, ott jók voltak hozzá, és bátorították, ott
