Irodalmi Szemle, 1993

1993/7-8 - AGNES VON KRUSENSTJERNA: A rácson innen és túl

AGNES VON KRUSENSTJERNA

megértették, hogy a betegsége olyan, mint minden más betegség, nem pedig bún, amely Joqfosztottá teszt

4.

A parkban Holm kisasszony több ismerős beteggel találkozott. Néhány lépéssel a többiek mögött a szürke öreg hölgy jött feléje. Felemelte a fejét. Holm kisasszonyra nézett, s arcán meghitt mosoly Jelent meg. A széles lépcsőn újabb és újabb betegek közeledtek a nővérek kíséretében, s amikor Holm kisasszony már a betegfelvevő irodában ült úgy érezte, mintha ezek az arcok eggyé olvadtak volna, és most egy rémült szempár figyelné öt És ebben a szempárban ismét megtalálta a kinti emberektől való félelmét a szörnyű sors miatt érzett aggályait a reszkető szorongást melyet a fejét fogó vaskéz szorításából menekülve érzett. Amikor azonban ismét belenézett ebbe a szembe, hirtelen minden gyötrelme szertefoszlott és a segttókészség lángja lobbant fel benne. A vágy erősebb volt a félelemnél Amikor pedig a főorvos szobájában állt, könyörögni kezdett:

— Tanítson meg, hogyan kell segíteni1 Ezek az emberek a testvéreim, sokkal inkább azok, mint a rácsos kapun kívüliek.

A jóságot és kedvességet sugárzó szemű főorvos azonban figyelmesen vizsgálta Holm kisasszonyt akinek égett az arca, szeme pedig eszelősen csillogott.

— Úgy vélem — mondta megfontoltan —, Holm kisasszony kissé még kiegyensúlyozatlan s egy ideig még pihennie kell nálunk. A kisasszony még nem békült meg a külső realitással.

Aztán csengetett afőnóvémek és megkérdezte, szabad-e még Holm kisasszony régi szobája.

DRÁBEK ZSUZSA és A. SZABÓ LÁSZLÓ fordítása