Irodalmi Szemle, 1993

1993/7-8 - AGNES VON KRUSENSTJERNA: A rácson innen és túl

AGNES VON KRUSENSTJERNA

lógott a kép, megigazította, közben megijedt hogy leesik, ezért inkább levette áfáiról és a padlóra fektette.

Hozzászokott, hogy szüntelenül árgus szemekkel figyelik, s így az egyedüllétet most szinte szörnyűnek érezte. Amikor végül lefeküt az utcai lámpa beszűrődő fény nyalábjában egy csillogó tárgy keltette fel figyelmét. A kulcs volt az. A szabadság kulcsa, amely őt is megillette. Zokogva fordult a fal felé, hogy ne is lássa. Nem csak az ajtó csapódhat be a szabadság előtt. Egyeseknek nem szükséges, hogy ajtó állja útjukat akkor is fogságban érzik magukat. Saját rögeszméik, félelmük rabjai ők, attól tartanak, hogy az élettelen tárgyak láncként köréjük csavarodnak, és kioltják életüket Holm kisasszony tudta, hogy ő is ezek közé tartozik, a világító kulcs szüntelenül ezt Juttatta eszébe.

Éjszaka villogó fény ébresztette fel Gyorsan felkönyökölt. A kövér házinéni állt előtte. Vastag lába papucsban végződött, hullámzó hálóinge fölött rózsaszínű, bő, ráncolt pongyolát viselt. A gyermekek kedvenc desszertjére, egy óriási adag tejszínhabos málnapudingra emlékeztetett, és Holm kisasszony rémülten meredt rá.

— Ó — szólt a házinéni, és a kezét az összerázott puding közepére tette —, a kisasszony kiabált... Annyira megijedem.. S mindjárt az első éjszakai

Holm kisasszony biztosította róla, hogy álmában kiabált. A fény erre ismét kialudt a rózsaszín látomás pedig eltűnt A lány sokáig nem tudott elaludni, szorongva figy eüe és várta az intézet portásának határozott lépteit De csupán egy olykor-olykor elszáguldó autó búgá- sát vagy néhány éjszakai csavargó harsány hangját hallotta

3.

Holm kisasszony egy gazdag özvegyasszony lakásának előszobájában állt, s várta hogy bejelentse ót a szolgáló. A kandalló melege lágyan simogatta a ruháját, finom kávéillat érződött. Nem az a tolakodó szag volt ez, ami akkor csap az ember orrába ha egy szegényes lakásba belép, hanem finom, illatos gőz volt amely szinte csak kilopakodott a függönnyel borított ajtónyitáson.

Holm kisasszony remélte, hogy a fárasztó álláskeresés itt befejeződik számára Hazatérése óta egyre többet gondolt a megélhetésére egy tisztességes munkahelyre. Először a régi hivatalában érdeklődött. Ott viszont csak a fejüket csóválták, s a főnök jelezte, hogy az irodai munka bizonyára nem használna a kisasszony idegeinek. Ô pedig nem háborgatta tovább egykori főnökét. Az ember már kevésbé kitartó, ha bármikor torkon ragadhatja egy sikolyoktól hangos hűvös helyiség emléke vagy egy mosástól megkopott intézeti ruha vörös jelzése. És így egy ismerősénél jelentkezett titkárnőnek, mert az megígérte neki, hogy amint üresedés lesz, felveszi. A héten szabad lett a hely. Csakhogy ez az ismerős nyilván megváltoztatta az alkalmasságáról alkotott