Irodalmi Szemle, 1993

1993/7-8 - AGNES VON KRUSENSTJERNA: A rácson innen és túl

A rácson innen és túl

neki, mintha ajkán érezné az ón édeskés ízét, s látná a betegek fogainak nyomát őrző bögréket is.

Az asztalnál több vendég is ült, többen közülük csak étkezni jártak a házinénihez. EgynéYiányuk ismerte Holm kisasszonyt, és fejbólin- tással üdvözölték, mások ismeretlenek voltak számára. Holm kisasszony szótlanul ült, és a színházakról mozikról valamint a trónörökös hercegnőről szóló tarka egyveleget hallgatta, s félénken figyelte a ruhák újfajta szabását néhány új regényeim hallatán pedig ijedten fülelt, mert úgy érezte , illene ismernie azokat. Túl sokáig élt egy más világban ahol az effajta dolgokat másképp kezelték vagy teljesen figyelmen kívül hagyták, ahol a fagyos hideget és a meleget egyszerre biztosító fantázia volt az igazi élettér, s ahol az ostobaságokat fecsegő okosak bábuk voltak, s ha valaki megérintette őket, darabokra hullottak. Nagyon jól tudta, az ő világa zavaros világ, mégsem tudott szabadulni a gondolattól hogy a körülötte levő emberek bejüggönyözték az élet titkos műhelyének ablakait. A perifériákon száguldoznak, ahova a kör közepén rakott tűz ropogása és lángnyelvei már nem érnek el

Az intézetben olyan sokáig étkezett egyedül hogy most bizonytalan volt minden mozdulata. Szinte a kés kezelését is elfejtette, hisz az intézet betegeinek a kezében a kés veszélyes fegyver lett volna. Titokban az éles, acélos csillogású pengére pillantott, végighúzta rajta az ujját majd tüstént rémülten körülnézett, mint aki fél hogy rajtakapják.

Azt sem tudta, mit válaszoljon az egyik ifjú kérdésére, aki azt tudakolta, az orosz vagy a svéd színészeket szereti-e jobban Semmit sem szeretett “jobbanígy hát enyhén remegő hangon csak annyit mondott, hogy hosszú ideig nem tartózkodott Stockholmban Válaszá ból az ifjú nem tudhatta meg, hogy intézetben volt a kisasszonynak mégis úgy tetszett mintha a férfi a szalvétája mögé rejtené mosolyát.

Amikor ebéd után végre a szobájába menekülhetett megállt az ablaknál és a lámpasorokkal szegélyezett hosszú utcát nézte. Az épületeket figyelte, melyekben egymás fölé sorakoztak az emeletek. Néhány ablakon fény szűrődött ki az utcám mások sötétek voltak, mintha rejtegetnének valamit De mindegyikből hidegség áradt, mintha az ablaktáblák is jégből lettek volna s talán még a tulajdonosaik is jeges levegőt lehelnének. Holm kisasszony agyán átvillánt, hogy végre ki kellene használnia a szabadságát. Hiszen a kulcs előtte fekszik az íróasztalon. Mély sóhaja azonban jelezte, nincs elegendő bátorsága hozzá. Ki kellene mennie, emberekkel találkoznia, lökdösődnie kellene a villamosban vagy talán be kellene ülnie a színházba ahol saját viselkedésére felügyelve, még a darabra sem tudna odafigyelni

De bent a szobájában is ezer apróság nyugtalanította. Az ágynak másképp kellene állnia, egy kicsit el kell húzni a faltól. A tükör visszaverte a lámpa fényét, ezért elfordította. A komód fölött ferdén