Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - AGNES VON KRUSENSTJERNA: A rácson innen és túl
AGNES VON KRUSENSTJERNA* Holm kisasszony szinte nem is figyelt rá. Egyetlen pillantással végigpásztázta a számára rendkívüli jelentőséggel btró régi bútordarabokat és képeket. Olyan érzése támadt, mintha a bútoroknak emberarcúk volna, sokkal emberibb, mint a kövér öregasszonynak — mintha a gőmbőlyded részek mosolyogtak volna, a széles heverő pedig felkínálta anyai ölét. De a házinéni kitartóan zaklatta albérlőjét — Te jó ég, hogy néz ki a kisasszony! Csont és bőr. Bizony, meglátszik, hogy beteg volt De a doktor azt mondta, sót biztosított róla, hogy a kisasszony most már újra teljesen egészséges. Holm kisasszony fanyalogva vette le szemét a bútorokról és tekintete egy kíváncsi tolakodóan nyájas arccal találkozott. Az öregasszony többszőr is elmondta: a doktor biztosította róla, hogy a lakója már teljesen egészséges. Valószínűleg nem szívesen fogadta vissza egykori albérlőjét — Bizonyára szörnyű lehetett odabent — mondta, s tekintetével tovább fürkészte a lányt Meg akartam látogatni a kisasszonyt de az ismerőseim azt mondták, az ilyen látogatás nem az én idegeimnek való. Ha ha! Állítólag az ideggyógyintézet nem az én idegeimnek való! Ideggyógyintézetről beszél de legszívesebben bolondokházát mondana — ötlött fel Holm kisasszonyban és az előszobában érzett vészjósló szárnyverdesés a mellében hirtelen visszaváltozott nyugtalan szívveréssé. — Azt hiszem, étkezés előtt egy kicsit lepihenek — mondta letörten — Hát persze, csak nyugodtan pihenjen le. A szokásos időben ülünk asztalhoz. Jó érzés lesz a kisasszonyt újra az asztalnál látni A koszt odabent biztosan nem volt valami bőséges. Ezután kinyomult az ajtón amely a szétfolyó teste előtt mintha kitágult volna, hogy kijutása után ismét összemenjen Holm kisasszony azon elmélkedett, vajon a házinéni hogyan képzelte el az “odabent”-et. Az intézetről szóló gyakran hamis vagy eltúlozott történetek a harsány újságrovatok és a kövér laphasábok, a betegek zavaros vagy éppen túlságosan felháborodott hangú tanú- ságtételel a látogatók becsempészése, a rácsos kapu mögött álló hatalmas házban zajló eseményekről beszámoló félénk suttogások, a falakon túl is hallható fojtott kiáltások a kintiekben felerősödtek, és szörnyű elképzeléseket, torz képeket asszociáltak... És neki aki onnan jött most tapasztalnia és tűrnie kellett mindezt. 2. Amikor Holm kisasszony egy kis idő múlva az ebédlőasztalnál ült, már sajnálta, hogy nem feküdt le kicsit korábban Az intézetben ez idő tájt szokták a vacsorát osztani A nagy kerek tálcákon levő óntányérokat és ónbögréket amelyek e zaklatott osztályon a porcelánt helyetesttették, épp ebben az időben szokták széthordani Úgy rémlett
