Irodalmi Szemle, 1993

1993/7-8 - AGNES VON KRUSENSTJERNA: A rácson innen és túl

AGNES VON KRUSENSTJERNA*

Holm kisasszony egy pillantást vetett viszonylag nehéz bőröndjére, majd tekintete a rácsos kapun keresztül a városra szegezódött amelynek hegyes tornyai és házai a távolság ködében vesztek. Úgy érezte, mintha hosszú útra kellene indulnia. Valahol messze vájja öt kis meghitt szobája. Most, néhány hónap múltán újra birtokába veheti, s nemsokára talán majd valamilyen munkát is talál Hirtelen heves vágy fogta el hogy a szobájába lehessen. Hiszen mégiscsak az övé. Fizette, hogy továbbra is megtarthassa, mer hát hova is tehette volna addig a bútorait.

— Isten vele — hadarta, és egy túlságosan is elszánt mozdulattal felkapta a bőröndjét

Az öreg portás szívélyesen búcsút intett neki, és megemelte a sapkáját Sok embert látott már ki- és bemenni ezen a rácsos kapun: egynéhányuk kiabált és kézzel-lábbal tiltakozott a beszállítás ellen, mások rémült arccal magukba roskadva engedelmeskedtek. Egyetlen kötelessége volt csupán: kinyitni és bezárni a kaput, kinyitni majd ismét bezárni s őrködni hogy senki illetéktelen be ne juthasson, a bentiek közül pedig engedély nélkül senki ki ne surranhasson Mindenkinek mellette kellett elhaladnia, az épelméjüeknek és a többieknek egyaránt És ezért a hű szolgálatáért kitüntetést is kapott.

Holm kisasszony néhány lépést tett, majd visszafordult. A portás még a helyén állt s mögötte ott volt még az ősz hajú hölgy is. A kisasszony szemszögéből a portás nem a szabadság kapujában állt, hanem éppen ellenkezőleg azt a hatalmat jelképezte, amely védelmet biztosít számára a kinti rossz világ ellen. Ekkor azonban megpillantotta a városi lámpák fényét, és elsietett

Már a villamoson ült A kocsi zakatolt, csengetett és rázkódott, de lassan elképesztően lassan haladt Úgy rémlett neki mintha valamiféle nyomorékok fantasztikus táncát utánozva a szürke házsorok rángatóznának; a kirakatok pedig villámgyors áttekintést nyújtottak az ilyenhez nem szokott szemnek a kiállított sokszínű és csalogató áruról s a választék a rózsamintás selyemtől a piros almáig és a kék sző- lófürtökig terjedt A zsúfolt villamosban hőség volt Holm kisasszony a tolongásban érezte, hogy a térdét megérinti mások térde, karjához szorul mások karja Dermedt ujjakkal vette ki pénztárcájából az aprót, és kifizette a jegy árát.

Most hát újra kint volt a nagyvilágbanI A körülötte levő emberek nem tudták, honnan jött és soha nem hallották a kulcs kattanását abban az ajtózárban, amelyet később már nem lehet kinyitni Ók szabadok voltak, úgy járták-keltek, ahogy épp kedvük tartotta Irigylésre méltó emberek voltak, mit sem tudtak az ideggyógyintézetek zárairól s így nem éreztek hálát azért sem, hogy önmaguk nyithatják és zárhatják az ajtóikat.

Saját kulcsom lesz! — gondolta Holm kisasszony, és elfojtotta a torkában gyöngyöző nevetést miközben élvezettel képzelte el miként dugja majd a zárba azt a kulcsot