Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - AGNES VON KRUSENSTJERNA: A rácson innen és túl
AGNES VON KRÜSENSTJERNA A rácson innen és túl í. Sígne Holm kisasszony lassan lépdelt az ideggyógyintézet hatalmas rácsos kapuja felé. Az arcába csapó szellő ma valahogy oly különösnek tűnt neki. Máskor is ki szokott járni — más betegek társaságában —, de akkor sohasem tudta magát igazán teleszívni levegővel Most mély lélegzetet vett, megfordult, majd visszanézett az épületkomplexumra. A szürke őszi fényben óriásoknak tűntek a házak. Sokáig nézte őket magába merülve. A kis ablakok és a zárt ajtók mögött zajló élet minden egyes mozzanatát jól ismerte. Most bocsátották el az intézetből de a főorvos jóságot és kedvességet sugárzó szeme sem tudta ilyen gyorsan kitörölni belőle az emlékeket. Az emlékei között volt ugyan néhány olyan is, amelyet szívesen megtartott volna, hiszen nem mindegyik volt rossz. Amikor a legelke- seredettebb volt, valaki mindig megsimogatta a haját, s egy kéz, amelyet a felmosó rongyok és a durva kefék sem tehettek már érdesebbé, mindig végigsiklott az arcán, a hosszú éjszakákon valaki néha fölé hajolt, s ô emlékezett az éjjeli lámpa megvilágította arcra A fehér köténynek és a kék egyenruhának ilyenkor kimondhatatlan jelentőséget tulajdonított. Amikor felvillantak a folyosó mélyén, már nem kellett sokat várni a vidám, biztató hangra sem. De voltak más emlékei is. Összerázkódott, majd a járdán továbbhaladt a kapu felé. A kapunál egy betegtársa várta, egy fénytelen szemű, szomorú tekintetű idős hölgy. A parkban járkált, az őszi virágokból szedett egy csokornyit. A megfagyott vörös rózsabimbókat és a néhány selyempapírként meggyúrt szirmú őszirózsát átadta a kisasszonynak. — Isten vele — mondta. — Köszönöm, hogy olyan kedves volt hozzám. De — tette hozzá gyorsan a kisasszony fülébe súgva —, nagyon vigyázzon magára odakint! Az emberek rosszak... rosszak! Csupa csór és karom valahány! Az idős hölgy fintora egyszerre fejezett ki gyűlöletet és félelmet. Agnes von Krasenstjema (1894—1940): jeles svéd írónő. Az ideggyógyintézeti életről s a homoszexualitásról (sőt vérfertőzésről) szóló regényei a harmincas évek svéd irodalmában botránykőnek számítottak.
