Irodalmi Szemle, 1993
1993/1 - DOKUMENTUM - Dr. KISS LÁSZLÓ: A Komáromi Tudós Társaság orvos tagjai
A Komáromi Tudós Társaság orvos tagjai ványok jellemző tulajdonságait, hanem felsorolta azok ipari, mezőgazdásági és — lévén orvosdoktor — azok gyógyászati hasznát is. Annak ellenére, hogy Zay munkája már a harmadik magyar ásványtan, a mineralógiai szakkifejezések ekkorra még nem kerültek át a köztudatba, illetve a Benkő által alkotott terminus technicusok nem a legjobban sikerültek. Zay maga alkotta meg tehát könyve terminusainak többségét. Olyan kifejezéseket használt elsőként magyarul mint a "kőolaj" a petróleum, illetve az "ásványokról való tudomány" a mineralógia magyar megfelelőjeként. Ennyit tudunk Zayról a közelmúltig. A korabeli lapok, elsősorban a Bécsben Decsy Sámuel orvosoktor szerkesztésében megjelent Magyar Kurír, illetve a másik jeles Zay-mű áttanulmányozásának köszönhetően Zay-portrénkat tovább tárgyalhatjuk. A közben Tatára áttelepült Zay 1810-ben Pozsonyban egy újabb könyvet adott ki. Címe egyben utal témájára is: Falusi Orvos Pap, avagy olly orvosi útmutatás, mellynél fogva a falukon uralkodni szokott nyavalyák orvosoltatnak. A könyv kézirata azonban már jóval korábban készen lehetett, hiszen a Magyar Kurír már 1800. február 4-én hírül adta könyvkiadási tervét. Zay könyve első olvasatra nem sokban tér el a korszak hasonló tematikájú írásaitól, hiszen sorra veszi a megfagyottak, felakasztottak vagy megfojtottak, a vízbefúltak stb. "megeleve- nítésének" módjait. Orvostörténeti jelentőségűvé A Vér megfogyatkozásától való elhalás c. fejezete teszi a könyvet. Ebben a fejezetben kerül ugyanis említésre — magyarul először! — a vérátömlesztés lehetősége. Vérátömlesztéssel először egy francia filozófus próbálkozott 1667-ben: egy kivérzett fiú érrendszerébe bárányvért ömlesztett át. Több mint száz év elteltével a vérátömlesztés még mindig csak elméleti lehetőség s nem bevált gyógymód. Zay is csupán utolsó próbálkozásként ajánlja a nagy vérveszteségtől a teszhalál állapotába került betegen: "...aki tudja, módja s kedve vagyon, botsássa által az illyenbe valami más állatnak a vérét". Ma a vércsoportok ismeretében Zay ötlete mosolygásra késztethet, ám ne feledjük, hogy 1874-ben, amikor Magyarországon először ömlesztenek át vért, még mindig bárányvér folyik egy 13 éves kislány legyöngült testébe. A Komáromi Tudós Társaság jeles képviselője, Zay Sámuel még egy magyar elsőséggel dicsekedhetne. Valószínűleg ő volt az első, aki magyarra ültette át az orvostudomány atyjának, a görög Hippokratész műveit. Egy 1800-ban megjelent Magyar Kurir-beli tudósításból idézünk: “...Az Orvosok fejének a görög Hip- pokratesnek magyar nyelven való ki-dolgozásával is nem sokára készen leszek... a fordítás bizonnyal egyezőbb lesz az eredeti Görög munkával, mint az eddig akármely nyelvre tett fordítások" — írja Zay. Sajnos, e fordítás nem jelent meg nyomtatásban, legalábbis bibliográfiáink nem tudnak üyen témájú Zay-munkáról. Ennek ellenére méltán büszkék lehetünk Komárom egykori orvosára, a Komáromi Tudós Társaság tagjára, aki elsőként vetette fel magyar földön a vérátömlesztés lehetőségét. A Komáromi Tudós Társaság másik Sámuel keresztnevű doktoráról, Nagy Sámuelről még a legilletékesebb, a Magyar írók élete és munkái c. monumentális sorozat szerzője, Szinnyei sem tudott sok adatot összegyűjteni. Komáromban született, Debrecenben diákoskodott, ahol a híres kollégium diákkönyvtárosa is volt. Orvosi tanulmányait külföldön, Jénában, illetve Bécsben végezte. Hazatérve Komáromban folytatott orvosi gyakorlatot. Komáromi letelepedése Péczeli prédikátorsága idejére eshetett — különben aligha sorolhatnánk őt a Komáromi
