Irodalmi Szemle, 1993
1993/6 - ELFOGYOTT A KENYÉR? - ZALABA ZSUZSA: Kibontakozás
ZAI.AI3A ZSUZSA Roccó: Megszemélyesítettem a rejtett ÉN-t, illeve azt az élményt vagy érzést próbálom felidézni, mely döntően befolyásolja az ember életét. Sötét volt, rád világítottak a reflektorok. Te hason fekve egy szöveget kezdtél olvasni. Roccó: Saját szöveget, tulajdonképpen abban írtam meg találkozásomat az égő fejű emberrel. A fejemen egy tükrökkel teli fehér sapka volt, amikor olvastam a szöveget, a fejemet elkezdtem mozgatni, és a sok apró tükördarabka visszaverte a fényt. Ez rengeteg apró fénypontot eredményezett mind a nézőtéren, mind a falakon és szerte a színházteremben. A szöveg is erre a történésre asszociált, hiszen arról szólt, hogy TÖRD SZÉT AZ ÉNEDET! A TE ARCOD BENNEM TÜKRÖZŐDIK ÉS MEGSOKSZOROZÓDIK MINDEN BŰNÉVEL ÉS ERÉNYÉVEL. Ahogy dramatizálódott a szöveg, úgy fokozódott a hangulat. Elkezdtem mozogni, s mivel az ingem is tele volt tükörrel, még élesebben és vakítóbban tükröződtek a fények. Aztán egy vasdarabot kalapáltam: TÖRD SZÉT AZ ÉNEDET DARABOKRA, ÉS PRÓBÁLJ MEG ABBÓL ÚJAT ÉPÍTENI! Eloltották a fényeket, és a fejemen meggyújtották a spirituszkockákat. Rituális táncot járva tértem vissza a színpadra. Miért tartottad fontosnak a tánc beépítését? Roccó: Mert a tánc is egy olyan fontos kifejezőeszköz, mint a tűz. Főleg akkor, ha az ember nem a társas, hanem a rituális táncnyelvet alkalmazza. Idegen helyen, idegen kultúrába ágyazva egy ilyen elem feszültséget teremt. A váci fesztiválon a legváratlanabb pillanatban, rögtön az előadásod elején alkalmaztál rituális tánclépéseket. Roccó: Ugyanaz az effektus, mint Tarasconban, csak éppen Vácott a kezemet gyújtottam meg. Azon voltak a tükrök is, amelyeket aztán összetörtem. A performance véletlen történései fölöttébb hatásosak. Roccó: Arra gondolsz, hogy a tükördarabkák összemetélték a tenyeremet? Ez tényleg nem volt betervezve, de minden akcióba bele van kalkulálva egy kis baleset vagy valamilyen váratlan történés, mely így vagy úgy, de hatást kelt és része lesz az előadásnak. Egyébként a performance maga egy olyan műfaj, mely minimum negyed részében az improvizációra épít, valamint a közönség és a performer hangulata is befolyásolja. A körülmények és a helyszín leszegényítheti-e, illetve gazdagabbá teheti-e az előadást? Roccó: Hogyne! Hát a váci előadásomat például a helyszín is nagyban befolyásolta. Egy műemléktemplomban zajlott, míg Toulusban egy Bauhaus-stílusú egyetemi aulában, ahol, ugye, a karzattal és térrel körülzárt pódium még a közvetlen kontaktust is kizárta a közönséggel.
