Irodalmi Szemle, 1993

1993/6 - ELFOGYOTT A KENYÉR? - ZALABA ZSUZSA: Kibontakozás

Kibontakozás

Ki mindenki vett részt Japánban a naganói NIPAF fesztiválon?

Roccó: 14-en voltunk jelen, többek között Bartolomé Ferrando (spanyol), Boris Niesloni (német), Seidi Shimoda (japán), Richard Martell (kanadai), Jan Swi- dzinski (lengyel) és Szemző Tibor (magyar).

A Japánban bemutatott KIBONTAKOZÁS című pcrformance-szod alaptémája ismerősnek tűnik. Ha jól tudom, 1991-ben Őrsújfalun is bemutattad. Milyen hatást tett a japán közönségre?

Roccó: Érdekesnek találták, s hiszed vagy nem, a többi performer is nagyra értékelte és gratulált hozzá.

Milyen téren bővítetted az akciót: technikai, zenei, netán újabb felismeréseket építettél bele?

Roccó: A kibontakozás alapja megmaradt, most is gézbe voltam kötözve, abból próbáltam kiszabadulni. Előadásom a születéssel és a halállal, pontosabban a tisztasággal és a körülötte lévő mocsokkal foglalkozott. Ez annyira kimeríthetetlen és abszolút értelemben véve szinte megközelíthetetlen téma, hogy szüntelenül visszajár. Úgy érzem, hogy most olyan elemeket tudtam felhasználni, gondolok itt a látványra és a zenére, na meg a videóra, amelyek kifejezőbbé tették az egész akciót.

Általában milyen elemeket használsz az előadásaid során?

Roccó: Ebben az előadásomban például tűz és farkasüvöltés szerepel, valamint zenei aláfestés. Mindezt azért választottam, mert amíg a hófehér, tiszta vásznon kivetítve egy élő organizmus indul fejlődésnek, már azalatt is úgy színeződik el, úgy piszkolódik be, ahogy a környezete. Ezért jönnek elő az ijesztő elemek és hangeffektusok. A farkas az ördögre asszociál, vagyis a tisztátalanságra és a félelemre. A tűz a legősibb elemek közül való, az ember fél tőle, éppen ezért szereti is. Ezen elemek felhasználásával erősebb lett a kontraszt a születés és a születés helye között. A legtöbb előadásomhoz használok videót is, mégpedig azért, hogy ugyanaz a történet több szálon futhasson, hogy ugyanazt a gondolatot több oldalról is meg lehessen közelíteni. Zenei adalék is szerepel majdnem mindig. Egyetlen dolog van, amit ügyein nem mindig sikerül megvalósítanom, de erre törekszem, mégpedig az, hogy teljesen eredeti anyaggal (koreográfiával, zenével, videóval és képanyaggal) dolgozhassak.

Tarasconi közönséged Franciaországban 1992-ben láthatott egy égő fejű embert. Az ottani előadásod címe FÉNYTÖRÉS ÉS TŰZTÁNC volt. Úgy érzem, hogy valamit a helyére tettél, azonosítottál.