Irodalmi Szemle, 1993
1993/6 - GYŐRY ATTILA: Úgy érezte, hogy megszakad a szíve…
GYŐRY ATTILA Borman körülnézett, de csak punkok lófráltak a közelben, tőlük nem tartott, bizonyos mértékig még haverkodtak is. Az ajtó egykori üveglapját már kirúgták, az üveglapot egy préselt falemez helyettesítette. Borman nekifutásból ugrott az ajtónak, Martens-bakancsa irtózatos erővel csapódott a lemezhez. A prolók jól dolgoztak annak idején... A lemez ellenállt... A kudarctól bepörögve néhány tarfejű is nekifutott az ajtónak, amely végül is engedett a túlerőnek, s végre szabad lett az út... Fent az emeleten egy negyvenév körüli pirospozsgás, köpcös, családapaforma rendező éppen a klotyóra igyekezett, mikor meghallotta a rúgások tompa puffanását. Felháborodásában még a klotyóról is megfeledkezve rohant lefelé, s magát buzdítva üvöltött. — Mit csináltok, a kurva életbe, rohadt kölkei!... Hát nem megmondtam, hogy nincs jegy?! Éppen leért az ajtóhoz, mikor beugrott az első gyerek... Szó nélkül futott fel a lépcsőn, mintha a rendező ott sem lett volna! "A másodikat elkapom!" — fenekedett magában, s valóban begyűjtötte a kopasz kölyköt... Nem volt szerencséje, mert egy Fejes nevezetű ipsét kapott nyakon, aki nem hazudtolta meg a nevét. Az öreg süske manőveréhez csak annyit fűzött hozzá, hogy homlokával irtózatos fejest vitt be a tag pofájába... A rendező bácsi a fájdalomtól összenyaklott, s immár tehetetlenül nézte, hogy az ajtón egyre több gyerek ugrál befelé. Az orrából dőlt a vér, egy foga meglazult, szédült, ráadásul még a szarás is kerülgette. Úgy érezte, hogy menten vége!... Fent a teremben ment a buli. Adriéin támadásra készen fordult meg. Ekkor egy kéz nehezedett a vállára. Öklét megkönnyebbülten emyesztette el, mert régi jó barátja, Borman állt előtte. Kopasz feje kísértetiesen csillogott a hátsó reflektor fénycsóvájában. — Na mi van komám? — kérdezte Borman gyorsan letalpalva Adriannal. — Minden oké! — Mennyire? — nézett szét Borman. — Ennyire... — mutatott az éppen feltápászkodó rockerre Adrian. — Akkor jó... — bólintott Borman, és búcsúzóul még belerúgott az éppen eloldalgó kölyökbe. — Hagyjad már...eleget kapott...Már elmondta, hol vannak a haverjai... — karolta át Bormant Adrian. — Nem árt a szemétnek...És te nem kaptál eleget?... Éva nem kapott eleget?... Ma adunk a szemeteknek! — emelte fel a hangját Borman idegesen. — Akkor csubi... — nevetett Adrian, tudta, hogy számíthat a barátaira... Idő: 20 óra Helyszín: Kórházi klinika — nőgyógyászat — A picsába! — nyomott el egy káromkodást dr. Somolai, az ügyeletes gine- kológus a műtőbe lépve. Hirtelen — ahogy a kismamára nézett — nem tudta, hogy magát vagy a pácienst sajnálja-e jobban. A kismama ott állt a nővérrel a vizsgálóágy mellett, kezét védekezésszerűen a hasára szorította, a szeme tágra meredt.
