Irodalmi Szemle, 1993
1993/6 - GYŐRY ATTILA: Úgy érezte, hogy megszakad a szíve…
GYŐRY ATTILA Úgy érezte, hogy megszakad a szíve... ...Paccs! A rocker kölyök az ütéstől a falnak csapódott... — Rohadt skinhe... — üvöltötte túl a vad hard coor zenét, de nem fejezhette be, mert egy nehéz bakancsrúgástól az eszméletét vesztette. A punkok félrehúzták —, egyre többen kezdtek pogózni, még potyára agyonrugdalták volna... Adrian még azután sem nyugodott meg teljesen, hogy kinyírta a kölyköt. A hülye hard coor dobos tovább pörgette az ütemet, a szíve gyorsabban kezdett verni, a lélegzete el-elakadt, az energia meg úgy gyülemlett benne, hogy úgy érezte megpattan az agya. Egész héten ideges volt. "Ma este abortusz..." — szoktatta magát a gyötrő gondolathoz, aztán lehajolt az elalélt gyerekhez. Véres kezefejét a gyerek trikójába törölte, majd megpaskolta a fickó pofiját. — Na mi van komám?... Csak nem vagy trasser? Na nézz oda... — mormolta, miközben a gyerek trikójába törölgette az ujjait. A trikón fehér betűkkel virított a "Kreátor" trass rock-banda felirata. Nézte a kölyköt, ahogy a sörtócsában hevert, s agyában elindult a vetítőgép. A feje mellett egy üveg zúgott el, majd nekicsapódott a szemközti falnak. Az üvegszilánkok tompa puffanással csapódtak szét, de már nem izgatta magát. Szeme összeszűkült, gondolatai máshol jártak, elindult az agyában a film, a képek feltartóztathatatlanul követték egymást... Sötét este... Külváros. Adrian agyában a filmben Adrian a főszereplő, aki egy lányt, terhes barátnőjét kíséri a munkásszállóra. A külvárosi este unott, koszos és proli hangulatú. Lepusztult, félig romos házak, felbontott járdaszigetek, pislogó utcalámpák. Sétálnak... Valami megcsörren mögöttük, hátrafordulnak. Az egyik utcalámpa gyér fényében egy alak sziluettje tűnik fel, kezében vastag kutyalánc. A lánc az ütemes lóbálgatásra meg-megcsörren... — Mit akarsz? — koppan Adrian kiélezett hangja a csendben, s farkasszemet néz a közeledő figurával. Egy pillanat alatt döbben rá, hogy nincs esélye. Ismeri a figurát, tudja, hogy mit várhat tőle. Rockerek, méghozzá az egyik legvadabb bandából... Néhányukat a skinek már egyszer-kétszer ki is csinálták... — Most megkapod, te rohadék! — csörren a láncos hangja a lánccal együtt, és közelebb lép. Mögöttük, az egyik kapualjból is előjönnek néhányan, Adrian inkább érzi, mintsem látja őket... — Menjünk — súgja barátnője hozzásimulva, nem értve a helyzetet. Feszült csend, a laza kör vészjóslóan szűkül. — A barátnőmet engedjétek el — mondja Adrian a filmben, míg a valóságban ökölbe szorul a keze. — Hát persze!... Ma este mi fogjuk szórakoztatni a kurvádat!... Nem is értem, mit zabái egy ilyen kopaszfejűn...
