Irodalmi Szemle, 1993
1993/5 - KRÓNIKA
krónika 1993. március 26—29-én tartották Rozsnyón a hazai magyar könyvtárosok és könyvbarátok összejövetelét. A tanácskozáson szóba kerültek a Szlovákiai Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Társaságának átalakítása körüli problémák, felvetették a könyvtárosok szövetsége létrehozásának szükségességét, valamint részletesen taglalták az irodalom népszerűsítésének kérdéskörét. Cselényi László költő az elmúlt negyven év irodalmának értékelésére tett kísérletet, majd a kortárs irodalom helyzetéről is szólt. Előadását a kövekező számunkban közöljük teljes terjedelemben. ft) 1993. április 1-jén irodalomtörténet-írá- sunk gondjairól tartott tudományos értekezletet a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke. Irodalmi életünknek talán az egyik legnagyobb adóssága, hogy mindmáig nem készült el egyetlen olyan megbízható irodalomtörténeti munka sem, mely hét évtized irodalmi történéseiben biztonsággal eligazítana bennünket. Kísérletek, próbálkozások ugyan voltak, gondoljunk csak Kemény Gábor kötetére (így tűnt el egy gondolat, 1940) vagy Csanda Sándor Első nemzedék című könyvére, ám ezek értékszemléletét mára már kikezdte az idő. Az egyetlen átfogó monografikus igényű, szigorúan értékközpontú irodalomtörténetet Görömbei András írta meg 1982-ben, de ez a maga nemében kiváló kötet nálunk nem talált visszhangra. Irodalmi életünk, tudományosságunk szegénységi bizonyítványa, hogy még csak meg sem kísérelte Görömbei szemléletét, értékítéleteit mérlegre tenni. Egyértelmű vesztesége irodalmunknak, hogy Koncsol László, aki nagy lendülettel látott hozzá a "harmadvirágzás" irodalma egyes alkotói munkásságának elemzéséhez, később elkedvetlenedve lemondott e műfaj műveléséről. Szólnunk kell Szeberényi Zoltán Arcok és művek című kötetéről is, melyben negyven szlovákiai magyar szerzőt vonultat fel. Az említetteken kívül alkalmi cikkek, tanulmányok, recenziók, glosszák jelzik irodalmunk alakulását, természetesen ez a tökéletes eligazításhoz és eligazodáshoz kevés. Sajnálatos, hogy egy olyan "ártatlannak" tűnő kezdeményezés is zsákutcába jutott, mint a csehszlovákiai magyar írók lexikona. A kötet (többszöri átdolgozás és "pártos" okvetet- lenkedés után) 1983-ban lényegében kiadásra érett, sorsa azonban a Madách Kiadóban megpecsételődött. Később az új idők új szelleme sem volt képes lelket lehelni ebbe a — meggyőződésem szerint — pótolhatatlan ismeretanyagot tartalmazó kéziratba. Ezek után joggal mondhatjuk, hogy a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke mellett működő irodalmi kutató- csoport jól választotta meg a témát, amikor tudományos értekezletén az iroda- lomtörténet-írás problémáit vetette fel. A tárgykörben Szegedy-Maszák Mihály budapesti és bloomingtoni egyetemi tanár előadása lényegében "világhorizontúvá" tette a témát, hisz imponálóan sokrétű, gondolatgazdag előadásában a világirodalom és a magyar irodalom értékrendje, szemléleti jellemzői vonatkozásában fejtette ki gondolatait. Tőzsér Árpád (aki a tudományos tanácskozás szervezője is volt) a kortárs magyar irodalom megítélésének a kérdésével foglalkozott. Tény, hogy ma már képtelenség olyan magyar irodalomtörténetet alkotni, amelyben "kitekintésként" vagy függelékként (stb.) szerepelnek az ún. kisebbségi irodalmak. Persze mindez fejlődőképesség és türelem kérdése. A feltételezett vita — sajnálatos módon — elmaradt. Mindössze néhány kérdés és észrevétel jelezte, hogy az előadások gondolatébresztők voltak. Arra azonban nehéz volna választ adni, vajon ez a tanácskozás
