Irodalmi Szemle, 1993
1993/5 - KRÓNIKA
új fejezetet nyit-e gondolkodásunkban, s megtermékenyül-e az a tudományosság, mely manapság jobbára "alkalmi" jellegű írásokban "éli ki magát". A legfontosabb talán az lenne, hogy megtalálva a közös hangot, a kérdéskör szakemberei kidolgozzanak egyfajta koncepciós tervet. (Fonod) Ingerült hangú levelet kapott szerkesztőségünk Ébert Tibortól. Budapesti szerzőnk az ellen a kritika ellen tiltakozik levelében, amelyet folyóiratunk a Jób könyve című művéről tett közzé (dr. Fogarassy László: Ébert Tibor: Jób könyve, Irodalmi Szemle, 1992/12, Libresszó), s főleg azt sérelmezi, hogy kritikusa kipécézi műve tárgyi tévedéseit, de nem hajlandó (vagy nem képes) észrevenni, hogy az ő könyve nem "várostörténet", hanem "regényfantázia". Pedig úgymond: "...más az irodalom és más a — parlagi, szokványos, kicentizett...valóság. Az irodalmi valóság: a valóság feletti, a több, a más, a szubsztanciális, az ezoterikus, az áttételes; szimbolikus, szürrealista, posztmodem, abszurd, groteszk, képzelt, álom, lázálom, őrület, mennyország-pokol, igazság-hazugság, hamisítvány, apokrif...művészet...Nem katedrai történelem!" Ébert Tibornak természetesen igaza van: más az irodalom és más a valóság. S az írók a történelmi valóság anyagát is meglehetősen szabadon szokták kezelni. A Jób könyvének a tárgyi tévedései tehát semmit sem vonnak le a mű esztétikai értékeiből. És mégis: mint olvasót dr. Fogarassyt (és a hozzá hasonló érdeklődésű olvasókat) nem lehet kisöpörni az irodalomból. Az írónak számolni kell azzal, hogy a történelmi félmúltra és közelmúltra sokkal érzékenyebbek vagyunk, mint mondjuk, a középkorra vagy az ókorra. S 1919 még csak tegnap volt. S ha Szamuely Tibor 1919- ben bizonyíthatóan nem járt Pozsonyban, akkor még egy "regényfantáziában" is furcsa, ha azt olvassuk, hogy abban az évben városunkban a "bőrsapkások vezetője" kilenc "burzsoát" felakasztatott. De dr. Fogarassy természetesen még kevésbé írhatja le Ébertről, hogy "mint hegedűművész ismeretes Budapesten", vagy hogy ő "a front előtt ismerte meg mint egyetemi hallgatót", ha ezek az adatok nem felelnek meg a valóságnak. S ha mégis leírta, s ráadásul mi az Irodalmi Szemlében írását le is közöltük, akkor Ébert Tibornak ezért bocsánatkéréssel tartozunk. (Szerk.) I
