Irodalmi Szemle, 1993

1993/5 - SZIMPÓZIUM - SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: Az irodalom történeti s elméleti vizsgálata

Az itt következő két előadás a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékéke és a tanszék irodalmi kutatócsoportja tudományos értekezletén hangzott el 1993. április 1-jén.

SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY Az irodalom történeti s elméleti vizsgálata

Milyen feladatai lehetnek az irodalomelméletnek jelenleg a magyar nyelvterületen? Mielőtt e kérdésre keresném a választ, az esetleges félreértés elkerülése végett néhány előzetes megjegyzést kell tennem. Nem az elmélet, hanem az irodalomtörténet művelését tekintem elsődleges célomnak — eddigi munkáimnak többsége is ezt bizonyíthatja. Ebből azonban nem következik, hogy a történetírás segédeszközének rangjára akarnám lefokozni elméleti az elméleti vizsgálódást. Nem a gyakorlati haszna adja az elméleti kutatás létjogosultságát, képtelenség az elméletet a történetírás segédeszközének vélnünk. Természetesen kérdésessé lehet tenni az elméletalkotásnak mint vállalkozásnak a mibenlétét, ugyanezt azonban a történetírással is meg lehet tenni. A nagy költemény a jelenben él, s egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy van helye a történelemben. A

XIX. század némely történetírói a nemzet jellemének vagy sorsának kifejeződését, egyes XX. századi örököseik az eredetiség, újszerűség vagy modernség megnyilvánulásait keresték a magyar irodalomban. Nem bizonyos, hogy a jövőben ezeknek az értékeknek jegyében megírható az egész magyar irodalom története.

Az irodalomtörténet tárgyának meghatározása alighanem az elméleti kutatás függvénye. Könnyű arra hivatkoznunk, hogy az irodalomtörténet számára fontos műveket valamely létező közösség tudatában élő szövegekkel lehet azonosítani. Manapság egy magyar olvasó alighanem több, eredetileg nem magyarul írott művet tart az emlékezetében, mint az 1950-es években. Korábban a kultúra elválaszthatatlan volt egy-egy közösség fönntartásától. A huszadik század végén a tömegtájékoztató eszközök és számítógépek elterjedése miatt nagyon erős a nemzetközi civilizáció vonzóereje. Akár sajnálkozunk ezen, akár örülünk neki, ez a tény mindenképpen indokolja, hogy egyfelől a magyar irodalom összehasonlító vizsgálatára törekedjünk, vagyis igyekezzünk csökkenteni a távolságot az úgynevezett modem filológia s a nemzeti tudomány között, másrészt nagyobb figyelmet szenteljünk a fordítás elméleti s történeti kutatásának, valamint azoknak az értelmezési kérdéseknek, amelyek idegen nyelven olvasáskor vetődhetnek

szimpózium