Irodalmi Szemle, 1993
1993/5 - Interjú DÉCSY GYULA amerikai nyelvészprofesszorral: „A magyar nyelv a világ 46. legnagyobb nyelve”
Interjú DÉCSY GYULA amerikai nyelvészprofesszorral mányaikat, először mintegy előkészítő tanfolyamként el kellett végezniük az ún. kollégiumot, vagyis college-ot. Párhuzamként megemlíthetjük a híres magyarországi kollégiumokat, egyebek közt a debrecenit és a sárospatakit, amelyekben humanista tudományokat oktattak. Amikor a hallgatók ezt elvégezték, bachelor-ré vagy bakkalaureátussá váltak, és ezzel megszerezték a jogot arra, hogy teológiát, jogot vagy orvostudományt tanulhassanak. A bölcsészkar maga nem volt egyenrangú tagja az egyetemi fakultásegyüttesnek. Csak a német, majd később az osztrák—magyar egyetemeken emelték föl a bölcsészkart a másik három karnak a rangjára. Ennek azonban az volt a föltétele, hogy a középiskolák színvonalát megemeljék. Azt mondhatjuk, hogy a középiskolák ezáltal a kollégiumok színvonalára emelkedtek. Az első ilyen intézmény a berlini egyetem volt, amelyet 1810-ben Humboldt a kanti elvek alapján szervezett meg, s amely azután különösen a filozófiai fakultás fölemelésével mintája lett a német nyelv- terület és az Osztrák—Magyar Monarchia egyetemeinek. Tehát a cseh, a poroszországi és ausztriai lengyel és persze a magyar egyetemek mind e modell szerint épültek föl vagy szerveződtek át a 19. század folyamán. Más országokban azonban, így például a skandináv államokban, Oroszországban, Franciaországban megmaradt a régi rendszer. S ez a helyzet lényegében mindmáig Amerikában is, vagyis a college része az egyetemnek, de tulajdonképpen középiskolai szinten oktat szellemtudományi szakokat azzal az indoklással, hogy ezeken a stúdiumokon mindenkinek át kell esnie, aki jogot, orvostudományt vagy más fejlettebb tudományt akar tanulni, mert a középiskolák általában nem elég színvonalasak még ma sem Amerikában. Ezért az egyetemek fenntartják maguknak azt a jogot, hogy kötelezzék a leendő egyetemistákat arra, hogy négy éven át szellemtudományi szakokkal foglalkozzanak, tehát — magasabb színvonalon — megismételjék a középiskolában tanultakat. □ Mi volt az előnye a német eredetű rendszernek a franciaországival vagy az amerikaival szemben ? Az, hogy a német oktatási rendszer szelektív volt. Ez azt jelentette, hogy — különösképpen a filozófiai fakultásokon — nem volt meghatározott tanrend. A professzorok, főleg a bölcsészkarokon, olyan témáról hirdettek előadást, amilyenről akartak. Ez volt a tanszabadság elve. A diákok szabadon választhattak a meghirdetett előadások közül, függetlenül attól, hányadik évfolyamba jártak. Úgyhogy a nagyon jó filozófiai előadássorozatokat például ugyanabban az időben látogathatta az első-, a másod- a harmad- és a negyedéves. Az eredménye ennek az lett, hogy nagy létszámú csoportokban igen híres emberek közvetlenül oktattak rendkívül sok diákot. További fontos jellemzője — és nagy előnye — volt ennek a rendszernek, hogy a bölcsészkarokon nem kellett előadni az illető szakterület egész anyagát. A professzor az általa kiválasztott témákat a legmodernebb eredmények alapján ismertette meg a tanítványaival, rendszerint úgy, hogy tankönyveket nem használt. Legföljebb ajánlott irodalom szerepelt tananyagként igen kis mértékben. Az adott témáról általában még nem is volt irodalom: a professzor a legújabb ismeretekbe vezette be a diákokat közvetlen szóbeli oktatás formájában.
