Irodalmi Szemle, 1993

1993/5 - LACZKÓNÉ ERDÉLYI MARGIT: A színjáték, a dráma és az epika határkérdései

A színjáték, a dráma és az epika határkérdései

Számunkra éppen a harmadik műfaj bír különös jelentőséggel, mert a 20. századi drámák része ide sorolható. Úgy véljük, a dráma e létmódja túl nagy merítéssel bír, mivel a két világszint, a világnézet révén homogenizálódva, absztraktságánál fogva sok drámát felölel/felölelhet. Bécsy is ide sorolja a középkori misztériumdrámákat, mirákulumokat, moralitásokat, a könyvdrámát s a változatos műfaj megjelölésű mai drámákat. Az utóbbiakban tallózva válogatunk ki néhányat. Például: egyfelvonásos dráma (Szakonyi Károly: A hentes); komédia, szünet nélkül (Nádas Péter: Temetés); krónika harmincéves háborúból (Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermeké); magánbeszélgetések két felvonásban s egy rekviem (Arthur Miller: Az ügynök halála); komédia (Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok); vidám játék négy felvonásban (Sütő András: Pompás Gedeon élete, halála és feltámadása); játék három részben a csótányirtók emlékezetére (Dušan Jovanovič: Játsszunk agydaganatot és légszennyezést). Sokfélét találunk tehát: a legáltalánosabb megfogalmazástól a részigazságot kifejtő, kompozíciót megjelölő megnevezéseken keresztül a legszokatlanabbig, akár "drámaiatlanig", sőt nem ritka dolog a műfajmegjelölés nélküli dráma sem. A 20. század valósága, az életanyag termeli a "drámavariánsokat" tartalmi és formai vonatkozásban egyaránt, így mi a műnemek és műfajok rendszerezésében egyfajta homogenizálásra törekedhetünk ugyan, de rendteremtésre aligha.

Almási Miklós szerint minden modernizáló törekvés mögött, mindegyik "mélyén" fellelhető a hagyományos dramaturgia szabályrendszere. A drámaiság két lényeges összetevője szerinte az élettények drámaisága és a megjelenítés dramaturgiája. "...igazi dráma csak akkor jön létre, ha nemcsak egyszerűen hatásos a megformálás, hanem a hatásos formát az elmondott életanyag elemeritáris drámaisága diktálja, hordozza, teszi belső tartalommal teli formává... a dráma nem dialógusba ültetett regény". A szerző két lényeges élettényről (a döntéshelyzetről és a múlt jelentkezéséről) szól a továbbiakban. Gondolatsora rokonítható Bécsy — Lukács György munkája alapján megoldott — összegezésével: a válaszút problémájával, a valakinek valamiért benyújtott számla — élettényekkel, amelyek a konfliktusos drámák alapját adhatják elsősorban. Bővül a sor aztán a "láncszem" és "az ember összeforrottsága művével" — kérdéskörrel. A négy élettény egy újfajta viszony- rendszer kialakulásának eredménye, amikor is egy pillanatba, a szituációba sűrűsödik a dráma alapját képező, egy pontba akkumulálódott életjelenség. Az említett élettények társadalmi mozgások kiindulópontjai is, ugyanis a dráma elsősorban a társadalom nagy történelmi valósághelyzeteivel "tjid mit kezdeni". A drámaíró azonban nem c^ak ezek ábrázolására vállalkozik.

Az Esztétikai kislexikonban sokszínű, sokaspektusú az epika megfogalmazása. Több szerzőt idéz Arisztotelésztől napjainkig: — benne maga az író beszéli el az ábrázoltakat; — a múltra irányul; — tevékenységből adott monologikus reláció stb. A lírai műnem leválasztódása a szakirodalomban az egyéniség ismérve, társadalmi helyzete, önállósága, átéltsége alapján történik. Ún. szubjektív műnem, mert jellemző rá az egyéniség elkülönülése, illetve világhoz fűződő viszonya, amely mindig változó tartalmú jelenség. Nyelvi formája leggyakrabban a vers. Az epikát az objektív műnemek közé azért szokás sorolni, mert alapját nagyobb terjedelmű objektum képezi: az egyén társadalmi közösséghez való tartozása. Az epikában objektum és szubjektum viszonyrendszere nemcsak em