Irodalmi Szemle, 1993
1993/5 - LACZKÓNÉ ERDÉLYI MARGIT: A színjáték, a dráma és az epika határkérdései
LACZKÓNÉ ERDÉLYI MARGIT berek és emberek között, hanem az ember és a természeti-tárgyi környezet között is létrejöhet. E viszonyrendszer (változva és nem változva is) elbeszélt cselekménysorrá szerveződik az epikai műben. Legjellemzőbb nyelvi formája a folyamatosan írt nyelv, a próza. A szituáció elemei élő emberek, viszonyaik csak egymás jelenlétében nyilvánulnak meg valójában, a megnyilatkozásaik legadek- vátabb nyelvi formája a dialógus, prózában. így a drámai életjelenség és a drámai magatartás leírva a nevekben és a dialógusokban, megjelenítve a szereplőkben és a dialógusokban nyer formát. Nem értünk egyet azzal a megfogalmazással, hogy a líra témája az "én világa". A lírai művé formálható művészi élmény kiváltója ugyanúgy a külvilág, mint az epika és a dráma esetében. A líra a külvilág jelenségeinek énné válását, a szubjektumban nyert visszhangját érzékíti meg. Az epikai élmény bonyolultabb valóságdarabot — ember és tárgyi környezet nem változó vagy lassan változó viszonyrendszerét komponálja, objektiválja nagyrészt monologikus formába. A dráma színtere ugyanúgy a külvilág, az ábrázolást azonban az emberre redukálja, illetve az antropomorfizálhatót jeleníti meg. így az epikánál bizonyos tekintetben szűkreszabottabb, de éppen tömörségénél fogva és a gyors viszonyváltozások miatt is intenzívebb hatású, dinamikusabb s rendszerint kevésbé terjedelmes műnem. Ez utóbbi eljárások az epikai műbe történő kisebb-nagyobb arányú beépítése eredményezi a drámai epikát. A statikus viszonyrendszer nem egy dráma tartozéka is lehet, s ennek eredménye az epikus dráma lesz. Az átéltség motívuma pedig közelíti egymáshoz a műnemeket, s végighúzódhat nemcsak a lírán, hanem a másik két műfajon is. A létforma-tényezők keveredésének az irodalomban ugyanúgy rendszeres tanúi lehetünk, mint a létmód-tényezők keveredésének. Művészi teleológiák kérdése, ki milyen tartalmat és formát választ. Ennek következtében beszélhetünk lírai epikáról és drámáról, epikus líráról és drámáról, drámai líráról és epikáról. Jegyzetek 1. Megj.: A lételméleti fogalmakat Bécsy Tamás értelmezésében alkalmazzuk, (lásd: A dráma elméletéről című munkáját — Akadémiai Kiadó, Budapest 1984) 2. Vö.: Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése, Színháztudományi Intézet, Budapest 1963. 7-40. o. 3. Bécsy Tamás: A dráma esztétikája, Kossuth, Budapest 1988. 96. o. 4. Székely György: Színházesztétika, Tankönyvkiadó, Budapest 1976. 31. o. 5. Világirodalmi lexikon V. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest 1977. 610. o. jel-címszó 6. Lásd: 3. jegyzet, 101 o. 7. Vö.: Jozef Mistrík: Dramatický text, Slovenské pedagogické nakladatelstvo, Bratislava 1979, 47—70. o. 8. Megj.: A kommunikációelmélet terminológiáját két szakkönyv konfrontációja alapján alkalmazzuk:
