Irodalmi Szemle, 1993

1993/5 - LÁSZLÓFFY CSABA: Szabadon választott gyakorlatok szökéshez

gonoszság, mindig mértéktelenül szakad rám. Váratlanul és elretten- tően. Ez az én pechem. (Vinnyogó hangot hallat, majd a kacagás, mint fojtott zokogás, belülről rázza.) Az az állati trombitálás, foiyton a füledbe kürtőinek! Hiába mondod, hogy nem tudsz semmiről.

JUANITA Most már értem... Vallatásnak vetettek alá.

KAZIMÍR Kis, derengő naivság, Vedd úgy, hogy megcirógattam a kobakodat.

JUANITA Csúnyán elbántak veled?

KAZIMIR A szép istenes beszédjük majd szétvetette a fejemet. (Megint színpadot játszik.) Homlokod súlya immár a mellkasomon. Hallod az esztelen szívdobbanásokat? Romlásba rohansz! — figyelmeztettem magam, emlékezz csak vissza. A jólét kézen fogva vezet hóhért és áldozatot.

JUANITA Kegyetlen vagy. Nem csak önmagaddal. (Csók.)

KAZIMIR A helyzet morbid. Egyre ritkábban sikerül felébresztened a potenciámat.

JUANITA (hevesen tiltakozik) Hazudsz! Az ágyban nem ezt szoktad mondani. Egyáltalán nem szoktál fecsegni.

KAZIMÍR Ez elismerés akar lenni? Beválthatom a bankban schillingre. A schilling nem a legerősebb valuta.

JUANITA (gyanakvóan) Te sose mondtad azt, hogy csak látogatóba jöttél hozzánk.

KAZIMIR Azt sem mondtam (félig viccesen), hogy el akarlak hagyni. Hogy továbbutazom.

JUANITA Úgy beszélsz, mintha csak egy hétvégét töltöttünk volna együtt. Hogy nem vagy képes megérteni, hogy én véglegesen odaadtam magam neked? Hozzád köt minden... (A fiú bohókás sólmja.) Terhes vagyok, Kazi. Hát nem csodálatos?!

KAZIMIR (felugrik a székről; ingerülten) Öltözz fel.

JUANITA Most tisztán azt fogod mondani, hogy nem hiszed. (Csend.) Nőgyógyász is látott. Apus is sejt már valamit.

KAZIMIR így hát hamarabb... (Siető léptek, lázas kapkodás.) Nem mondhatod, hogy rajtam múlott.

JUANITA Mi hamarabb?!... Hova sietsz. A gyerektől ijedtél úgy meg?

KAZIMIR Tökmindegy. így is, úgy is vége lett volna egyszer.

JUANITA Akkor is tökmindegy, hogyha nem lehet már elcsinálni?

KAZIMIR Zsarolni akarsz? (Felcsattanva.) Jól tudtad: azért jöttem el otthonról, hogy végre szabad legyek.

JUANITA (fojtott könyörgéssel) A te gyereked.

KAZIMIR (ez már elszámolás) Olyan biztos vagy benne?!

JUANITA (pofon vágja; de rögtön meg is bánja) O!

KAZIMIR (fojtottan) Te rohadt kis kurva. (Elszántan távolodó léptek.)

JUANITA Nem engedem, hogy elmenj. (Futó léptek az ajtó felé. Dulakodás zaja.)

KAZIMIR (vadul sziszegve) Eressz!... (Egy nyekkenés a heverőn.)

JUANITA (kétségbeesésében fenyegetően) Te!... Elmondom apusnak, hogy ki voltál!

Besúgásra használtak... (Csattanó pofonok, kemény ütések. Juanita nyüszít.) Tudja meg mindenki, hogy ki vagy! (Ruha szakad.) Egy szar senki!

KAZIMIR Elszakítottad az ingemet! (Erőteljes öklözés. Valami kemény koppan a