Irodalmi Szemle, 1993
1993/5 - KULCSÁR FERENC: Képeinket fogyasztja fény és sötét
A világ szíve tökéletességét jelentené: egyrészt, mert az ember vele egyenrangúvá válna; másrészt, mert a bizonyíthatóság az ember pusztulását okozná: értelme és küzdelme megsemmisülését. ■ Istenben mint értelemben — értelem szerint — csak hinni lehet. Éppen úgy, mint a művészet értelmében, valamennyi tevékenységünk értelmében, az élet értelmében. Ha az életet Isten gyújtotta lángra, akkor Isten az élet, s az élet értelme maga az élet, vagyis Isten. ■ Legyen meg a te akaratod — így imádkozunk. Miért? Mert minden pillanatunkban — öntudatlanul is— ezt az "akaratot" keressük. Létezésünk ugyanis csak akkor legális, akkor igazi és valódi, ha Istenhez kötődik: a megismerhetetlenhez és a kimeríthetetlenhez. Az ember életét mindig az ismeretlen Istenhez való viszonya határozza meg: e viszony minősége, mélysége, érzékenysége, ébersége szerint vagyunk szeretők vagy szeretetlenek, emberek vagy embertelenek, józanok vagy őrültek, apák vagy gyilkosok. ■ Valóságos megrendülésre csak a töredelmes, megtört lélek képes: az, aki lelki szegény, s akit a Hegyi beszéd boldognak mond. A megrendült ember, a megtört lélek felismeri önnön didergő meztelenségét és kínzó ínségét, s ráébred, hogy igazi, lelki Én-je csak lelkének másik valóságával, Istennel eggyéégve szabadulhat meg a fogvacogtató meztelenségtől és a hatalomvágyó ínségtől, ami tulajdonképpen nem más, mint a halálfélelem. A megrendült ember "jó" ember, mert az egyetlen jó, Isten szomjazóvá és éhezővé tette az iránt, ami életét derűssé, világossá, egyszerűvé, békéssé, értelmessé, erőssé és könnyűvé teszi. ■ Nevetségesek azok, akik a Gondolatot teszik felelőssé az emberek közötti ilyen vagy olyan kapcsolatok miatt.Hiszen ember és ember, ember és Isten között a Gondolat a kapocs, a közvetítő: a nyelv. Mert a nyelv: gondolat és értelem. A nyelven, a szón, az igén, a gondolaton, az értelmen túl csak hisztéria van, képzelgés, kudarc, neuraszténia, bálványozás, orgia, heroin, mértéktelenség, káromlás és bukás. ■ A nyelv a legtisztább érzelem: az örök értelem, az abszolút egyszerűség. ■ Hiszek az abszolútban, irtózom az abszurdtól. Az abszolút világos. Az abszurd sötét. Az abszolút egyszerű. Az abszurd képzelgés. Béke van — és viszály. A béke abszolút. A viszály abszurd. Hiszem az örök ember örök útjának igazát: a lélek önnön fényének útját — a lélekbe írt legelső tudást. ■ Némán nem lehet élni. Még a némák is az első Szót, Isten teremtő szavaát beszélik: a láng melegét, a szeretet rejtett anyanyelvét, a lélek lélégzetvételét.
