Irodalmi Szemle, 1993

1993/1 - LEHOCKY TERÉZ: És ne vígy minket a kisértésbe

LEHOCKY TERÉZ

— Megalázkodom atyáim előtt, de nem tudom mit követtem el.

— Nem tudod? — kérdezte sértő hangon a rektor. — Nem tudod, mit beszélsz, vagy hazudsz. S közben csupa eretnekséget prédikálsz.

— Ez nem igaz!

— Még feleselsz is? Szóval mi rágalmazunk? Azt hirdeted, hogy nincs pokol, mert az összeférhetetlen Isten jóságával. Hogy Júdás áldozat: vállalta az árulás áldozatát, hogy Krisztus megválthassa a világot. Ez semmi neked? Azt mondod: a kereszténység senkitől se várja el, hogy feketébe öltözzék, hogy nem kell folyvást a halálra, a cinteremre gondolni. Szerinted az aszkézis túlhajtottsága, a túl sok böjt csak beteges önsanyargatás. Nem szabad oszlopon ülni, szeges agyon aludni. Vidáman kell vezekelni, örömmel böjtölni. Azt is mondtad, hogy a jó úgyanúgy, mint a rossz is, Istentől származik.

Az egyházi hatalmasságok mindig is irigyelték Origenes hittérítési sikereit, most itt az alkalom, van elég ürügy, lehet ütni a híres diktátoron. Ha Origenes misézik, a katakombában nem akad talpalatnyi hely sem. Ha ők vannak soron, minden kong az ürességtől. Rossz szernmei nézik Origenes műveltségét. Nem illik közéjük, mert kimagaslik, mert másféle.

Origenes hiába magyarázkodik, hiába hivatkozik a Bibliára. Hiába mondja, hogy örökletes tulajdonságokért az utód nem felelős. Nem mindenhol érvényesülhet a szabad akarat. Az Isten akarata is beleszól a történésbe. Hiába védekezik, hogy Jézust a farizeusok megszólták, mert "zabáit és borokat kortyolt" egy lakodalomban, hogy Jézus se böjtölt folyvást. Ezeknek az ő nagy tudása csak annyi, mint disznók előtt a drágagyöngy. Mondhat akármit, a sorsa meg van pecsételve. Az egyház regulája szerint engedelmességgel tartozik, nem lázadhat.

Az egyházatyák megvadulnak, egymás szavába vágnak, rikoltoznak, lábukkal dobognak, hogy a vádlottat elhallgattassák. Olyan nagy a zaj, a lárma, hogy egy zsinagóga ehhez képest csendes halottas ház.

— Istent káromoltad, meggyaláztad a fönnvalót. Megátalkodott gonosz lélek vagy.

Rövid tanácskozás után Sochos püspök hirdeti ki az ítéletet: "Az egyházból kiközösítünk. Halott vagy számunkra. Megfosztunk a papi méltóságtól. Pusztulj a szemünk elől és légy átkozott!"

Origenes lehajtott fejjel távozik. Az apja vértanú lett, mert nem akart a császár szobra előtt áldozni. Öt magát is megkínozták. Péter, András, Pál bakókézre került. Jézus levándorolt a földre, hogy megváltsa a világot, és dicsőség helyett megostorozták, és a Golgothán végezte be szomorú, szelíd életét. "Most én is a föld férge vagyok. Se ide, se oda nem tartozom."

Leült a Via Appián egy mérföldkőre. Mögötte a temetői ciprusok bólogattak, hajlongtak, síremlékek, márvány mauzóleumok fehérlettek. Esőre állt az idő. Rettenetes szomorúság, elhagyatottság suhant át a szívén.

— Uram Jézus, mindenről lemondtam érted. Nem alapítottam családot, elhagytam a szülőmet, nem gyűjtöttem gazdagságot. Mit tagadjam, te belém látsz! Valamit nem ismertem be. Nem ismertem be, hogy beleszerettem a császár anyjába. Nem tudok semmire sem gondolni, csak rá. Neki válogatom ki a prédikációim anyagát, mert csak ő tudja értékelni, neki mondom el legszebb igéimet. Nem teérted, Jézusom! De hát tehetek én róla? Én is csak gyarló ember vagyok.