Irodalmi Szemle, 1993
1993/1 - LEHOCKY TERÉZ: És ne vígy minket a kisértésbe
És ne vígy minket a kísértésbe tudja, mi az illem. Mégy az oltárhoz, de fordultadban egy mozzanat töredékéig megakad a szemed rajtam. Nyugtázod, hogy eljöttem. Ilyenkor forróság önt el. S míg prédikálsz, újra meg újra kénytelen vagy rám nézni. Csak nekem magyarázod a szentírást, nem tudsz szabadulni a bűvöletemtől. Akarom,hogy szeress és vágyjál rám, ezt kényszerítem rád. így bűvöllek el." Szoemi észrevette, hogy mikor Origenes neki nyújtja a kenyeret és a bort, reszket a keze. Vad öröm, feneketlen boldogság árad el benne. "Ő szeret engem!" Mindenki egyszeriben szép, jó és boldog körülötte. A fák zöldje drága smaragd, az ég azúrkék tenger. Nagy ritkán odáig elmerészkedik, hogy a kenyér nyújtásakor egyenesen Origenes szemébe néz. A szeme azt mondja: "Veled megyek mindenhová. Bélpok- losok közé, akár a kárhozatba is." Lassacskán észreveszik kettőjük tüzét. Ösztönösen érzik, hogy mágneses sugár van a két ember között. Csupa láthatatlan szikra pattog körülöttük, valami titkos, tengermély egység és egymásba zendülő hangok. Origenes minden szava derű, szájából ömlik az arany, hatalmas örvény a tudása, beszél a keresztrefeszitett igazságáról. Retorikája dallam, csupa zengés, csupa zene. A hite dühödt járvány, megfertőzi a kétkedőket. Krisztus vetései általa nőnek. A mise után, mikor már csak egypár gyertya ég és félsötétség szakad a katakombára, mikor már mindenki elment, Szoemi szívdobogva vár. Hallgatózik, közelednek-e a csendes léptek. Nem moccan, pihegni sem mer. Annyira odavan. Izgalommal, reménnyel várja hogy a pap megálljon mellette, mondjon valamit, észrevegye. De Origenes olyko-olykor csak megáll mellette tétován, mély tisztelettel köszön, de sietősen továbbmegy, szinte rohan. "Menekül előlem — ujjong Szoemi. — Menekül, ez is tanúság, jel bizonyíték." A boldogságtól bágyadt a szeme... Origenes egyetlenegyszer látogatta meg. Akkor este. Azóta nem jött. Szoemi szidta magát és eltökélte, hogy abbahagyja az egészet. Nem fut olyan szekér után, amelyik nem akarja felvenni. Misére se megy többet. De ha közeleg az este, nem bír magával. Újból elmegy. Mindig elmegy. Volt, hogy csak leghátul ágaskodott, hogy legalább lássa Origenest. Keresztény szolgálójától azt is megtudta, hogy a misére járó asszonyok megszólják, amiért annyira kiöltözik, holott a megtértek erkölcse megkívánta, hogy lemondjon az ékszerekről, drága ruhákról, illatokról. Azt is észrevették a féltékeny és irigy szemek, hogy Origenes a szentbeszéd alatt csak Szoemihez intézi szavait, csak neki mondja hasonlatait. És Origenes fölött egy nap megkondult a vészharang. Az egyház azt követelte, hogy jelenjen meg a kisebb zsinat előtt. Nem merték Szoemivel való kapcsolatát firtatni vagy vádként felhozni, nem lehetett a császárral újjat húzni. De volt rá lehetőség, hogy az ünnepelt, híres, okos papot más módon eltávolítsák és megalázzák. A zsinaton középen rektor Pristachos trónolt. Sochos, a püspök és a többi egyházi méltóság félkörben körülötte. — Ereszkedj térdre — harsogta Pristachos krisztustalan gőggel. Origenes letérdelt. — Alázkodj meg és szánd meg a bűneidet!
