Irodalmi Szemle, 1993

1993/4 - SZIMPÓZIUM - Fiatal prózaíróink szemléje az Irodalmi Szemlében

"Nem, nem értettem, de sejtettem. Ez már majdnem ugyanaz volt" — írja a halak beszélgetését figyelve, s azt sugallja, a világ is ilyen; csak sejtjük, miben áll léte, mégis úgy érezzük, mindent tudunk. Abszurd itt minden, akár a műben szereplő jelszó: "Férjhez megyek, de téged szeretlek."

Csóka következő műve egy majdnem szokványos love story, egy szerelmi háromszögekről, ledér hölgyekről, szeretkezésekről szóló novella, amelynek csupán a végkifejlete tekinthető kellemes meglepetésnek. Egyébként az írás önmaga ellen fordul, a poénok laposak, hiányzik a nyelvi bravúr, csak banalitások és közhelyek próbálják fűszerezni a műveket, ez pedig nagyon-nagyon kevés.

A harmadik és egyben utolsó Csóka-próza, az Égig érő álmok témája ismét a szerelem, pontosabban a szeretkezés; a befejező képsor hatása éppen abban áll, hogy a kocsmárosnővel való szeretkezés után kiderül, hogy a kocsmárosnő nem más, mint a főhős "szerelmének" anyja. A novella azonban egészében véve kidolgozatlan, sokkal több lehetőség marad benne, mint amennyit Csóka kiaknáz. Egynéhány leírása jól sikerült, a hasonlatok helyenként találók, a poénok jelentős része azonban esetleges, a szójátékok és fordulatok erőltetettek, s így rontják az egyébként pozitív összképet, amely a szerzőről és az Égig érő álmokról az olvasóban kialakult.

Sajnálatos módon elhallgatott Buchlovics Péter is, akinek mindössze két novellája jelent meg a Szemlében. A fogalom elkárhozottjai és az Újévi imádság. Mindkettő kellemes színfolt. Főleg az első elemi erejű és megrázó. Története egy lebujban játszódik, ahol egy aggastyán, a Szavak Koldusa kivonja magát ugyan a zajos eseményekből, a háttérbe húzódik, mégis ő lesz a főszereplő, akit a végén a népszerű verekedő leszúr... Bár az írás néhol modoros, szavai mesterkéltek (pl. "A mondathullámok egyre magasodó begubózásgátjaikon torpannak meg."), három oldalán mégis annyi a történés, mint másoknál egy kisregényben, még sincs túlírva. Buchlovics jól szerkeszti meg, jól tagolja mondanivalóját, megfelelő helyre teszi a hangsúlyokat, kitűnően rajzolja meg a környezetet, a levegőben vibráló feszültséget, az elemi ösztönöket, vágyakat, gyűlöletet, csodálatot, megértést, részvétet.

íme, egv példa: "A söntésben közönségesség tombol. A középső asztalon Penge Dodó duhajkodik, hangzatos káromkodások közepette verbunkot táncol, soros menyasszonyai visítják hozza a talpalávalót. Kiélt perditák kutakodnak lumpen tolvajok gatyáiban."

Stofko Tamás négy közölt művének legnagyobb erénye a szuggesztív képi megjelenítés és az a mód, ahogyan a problémán keresztül jut el a problémához, írásai filozofikus és esszéisztikus jegyeket is hordanak, a gondolat szabadságával, tisztaságával, a világkép kialakulásával, genezisével, önmagunk megismerésének szükségességével, a szavak értelmével és értelmezésével foglalkoznak. Stofko történeteinek nincs vége, karakteres lezárása, az egyes elemek egymásból nőnek ki és újakat szülnek, mígnem visszatérnek a kezdethez, az első lépéshez.

Fábián Nóra 1991-ben mutatkozott be az Irodalmi Szemlében, s mindjárt három művet is közzétett. Az első az Emberhalálra és mellesleg Mroíek bátyámra emlékezve címet viseli. A novella valóban a címben említettekkel foglalkozik, embenel,