Irodalmi Szemle, 1993
1993/4 - SZIMPÓZIUM - Fiatal prózaíróink szemléje az Irodalmi Szemlében
Fiatal prózaíróink szemléje az Irodalmi Szemlében hangulatú analízise. "A kapcsolat tartja fönn és bomlasztja szét a világot" — írja Hajtman Béla, s főhőse számára egyetlen lehetséges kiutat talál — a menekülést. Mit tehet az ember, ha még a magyarázatai is sántítanak? Menekül. Az egyik kapcsolatból a másikba... Menekülni próbál (mégpedig már a saját gondolatai elől is) a Vivace című novella zeneszerző hőse is, akit gyermekkora óta komplexusok gyötörnek, s élete meddő lázadás. Sajnos itt a háttérrajz nem minden vonása és nem minden színe kap igazi funkciót, így az összképet sem erősítik minden esetben. A Miscrcrc című novella újfent emlékképek sorozata, a régebbi és közelmúlt vizsgálata, miközben a mű több szálon fut, több irányba tart, elsősorban azonban a lélek mélyére kíván hatolni, a nemi ösztönök bugyrainak felkutatása végett. Hajtman következetesen egy biztos pontot keres, egy támpontot önmaga és a világ megismeréséhez, birtoklásához. Közben hajlandó és képes észrevenni a részleteket a nagy egészben, s így különböző kiindulási helyzetekből más-más megközelítési módot tud választani. Érzékiséggel és muzikalitással telített, helyenként már-már exhibicionista prózájának megírására tudattalan lelki tartalmak késztetik, ami az ösztönök erejével hat, de sajnos kortársaihoz hasonlóan nála is tetten érhető a pleonazmus, a mesterkéltség és pózolás, ezek azonban nem negálják, mindössze csökkentik az egy ideje hallgatásba burkolózó fiatal író művészi értékeit. Az irodalomelmélettel és kritikával is foglalkozó N. Tóth Anikó meséket ír. Rövid, tömör, ökonomikus meséket. Nyelvezete gördülékeny, minden szó a helyén van, nyilvánvaló, hogy a szerző kitűnően bírja az írói mesterség fortélyait. Balladisztikus történetei szokatlanságuk és abszurditásuk mellett a nyelvi és stilisztikai elemek pontos és gondos kiválasztásával hívják fel magukra a figyelmet. Természetesen nem hiányozhatnak belőlük a klasszikus mesékből jól ismert csodás elemek mágikus motívumok sem. Tóth Anikó egyik fő témája az ember belső metamorfózisa, a vágyak elfojtása és ismételt vulkánszerű kitörése, a lényeges mozzanatok késői felismerése, amelyek bonyodalmakhoz vezetnek, s külső és belső drámák forrásává válnak. A mesék sorából talán csak a Variációk egy témára című szinte már realista novella lóg ki. Ennek témája az alkotás és az alkotó problémái és válsága. A szerző azonban itt sem tagadja meg önmagát, műve ugyanolyan jól és gazdaságosan megírt, mint a képzelet világába vezető történetei. A többi pályakezdő író munkássága már nehezebben megítélhető, hiszen ők lényegesen kevesebbet publikáltak. Közülük Csóka Tibor — úgy látszik — le is tette a tollat, ami annál inkább meglepő, hogy viszonylag sikeresen indult. Hétközélet című novellájával az Irodalmi Szemle 87/6-os számában ismerkedhetett meg az olvasó. Csóka itt egy intézeti növendék, egy "bolond" történetét meséli el, egyszerűen és hitelesen. Édes-bús történet ez, amelyben a szerző jól bánik a szavakkal, ügyesen ábrázol helyzeteket, körülményeket, érzéseket, lelkiállapotot, megkockáztat egy-egy szójátékot is, de ezekkel is csupán az események hétköznapiságát, szokványosságát, az egzotikum hiányát jelzi, mindezek ellenére a novella egyáltalán nem szürke.
