Irodalmi Szemle, 1993

1993/4 - KONTEXTUS - LANSTYÁK ISTVÁN: Nyelvművelésünk vétségei és kétségei

LANSTYÁK ISTVÁN'

megtudunk, hogy például "az egyik tömegszervezet helyi elnöke" és "az évzáró közgyűlésen" használja a brigádmunka szót 'társadalmi munka' jelentésben (Jakab 1980:43). Máskor pedig a nyelvhasználati módról, a műfajról kapunk tájékoztatást. Megtudjuk például, hogy az ünnepi akadémia tükörkifejezést 'díszünnepély' jelentésben szóbeli közlésekben hallhatjuk, illetve plakátokon, meghívókon, sőt a hazai lapok híradásaiban is — különösen a szerkesztődégek levelezőinek beszámolóiban olvashatjuk (Jakab 1980:49). Megint más esetekben egy-egy szó elterjedtségéről nyerünk bizonyos információkat. Például: "az utóbbi időben többektől is hallottam ilyenféle mondatokat: Örültem a hangversenyre, de sajnos elmaradt... (Mayer 1990:24); "egyre gyakrabban halljuk, sőt olvassuk" az összpontosítás szót magyar- országon ismeretlen jelentésben (Jakab 1983:21). Persze az ilyen megállapítások nem módszeres kutatásokon, hanem rendszertelen megfigyeléseken alapulnak.

Ám nagyon sokszor még ennyi fogódzót sem kapunk a kárhoztatott szó, kifejezés, nyelvtani jelenség használati körének, gyakoriságának, stílusértékének stb. megítéléséhez. Hanem csak az derül ki, hogy a például a négy láb kolbász kifejezést "egy férfi" használta "a minap" egy húsboltban (Jakab 1983:13), vagy hogy az orvosok beiskolázása szerkezet "egy kéziratban" fordult elő (Jakab 1983:14). Arra is van példa, hogy csak annyit tudunk meg, hogy az illető kifejezést "mondta, aki mondta" .

Mindezeket pusztán tényként állapítjuk meg, anélkül hogy ítélkeznénk nyelvművelőink fölött. Ez nem volna igazságos egyrészt azért, mert amikor ők tevékenységüket megkezdték, a nyelvhasználat társadalmi vonatkozásainak kérdései korántsem jelentkeztek olyan intenzitással a nyelvtudományban, mint manapság; másrészt azért, mert a vasfüggönyön túl folyó kutatások eredményeihez nálunk alig lehetett hozzájutni, s így nem is volt nagyon más lehetőség, mint a magvarországi eredményekre támaszkodni (a magyarországi nyelvművelőkkel már sokkal kevésbé lehetünk ilyen elnézők). Nem beszélve azokról a mostoha körülményekről, amelyek között nyelvművelőink dolgoztak, szinte minden intézményi támogatottság nélkül (vö. Mayer 1989:154)

A saját tapaszt,italokra való támaszkodás szükségképpen nagyfokú szubjektivitást eredményez. Jómagam pl. életemben nem hallottam senkitől a s;.7i/ igét -ra/-re vonzatlal, pedig Mayer Judit szerint (1W():37) "elég gvakran halljuk ezt a helytelen kifejezésmódot". Igaz, én a 80 százalékban magyar Dunaszerdahelyen lakom, ő pedig a szinte "színtiszta" szlovák Pozsonyban, s a többes szám első személyi) általános alany ("halljuk") nem ad lehetőséget e különbség megjelenítéséit'.

— Maver Juditnak arra a kérdéséin pedig, hogy "Ki ne hallott volna közülünk — sajnos — ilyen mondatokat: Néhány hivatalnokot alápénzeltek" azt kell válaszolnom nemes egyszerűséggel: en. Az én környezetemben mintha úgy mondanák: lefizettek. Ám az én megfigyeléseim éppannyira szubjektivek, mint Mayer Juditéi.

"Mikor esünk ki innen? — hallottam nemrég a türelmetlen kérdést. Nem tréfából mondta, aki mondta..." (Mayer 1990:11)