Irodalmi Szemle, 1993
1993/4 - KONTEXTUS - LANSTYÁK ISTVÁN: Nyelvművelésünk vétségei és kétségei
LANSTYÁK ISTVÁN nyelvészet, a pszicholingvisztika, a szociolingvisztika, a kétnyelvűség-kutatás sem a nyelvművelés elvi kérdéseivel kapcsolatos fejtegetésekben, sem pedig az egyes konkrét jelenségek megítélésében nemigen kap szerepet. Nem mintha a nyelvművelők tagadnák a nyelvészeti ismeretek fontosságát. Bencédy József pl. így ír: "Csakis a nyelvtudományi tájékozottság képesít bennünket arra, hogy ne kényszeresünk a nyelvre olyasmit, ami nem felel meg a nyelv állapotának és fejlődési tendenciáinak, hogy ne tartsuk vissza azt, ami a nyelvben fejlődés, hanem elősegítsük, ami keletkezőben van." (1968:7; 1. még Kovalovszky 1977:17). Igen ám, de milyen nyelvtudományi tájékozottságra gondol a szerző? Ez kiderül az idézett szövegrész folytatásából: "Aki tehát állást akar foglalni nyelvi jelenségek helyességét vagy helytelenségét illetően, annak jól kell ismernie a magyar nyelv nyelvtanát, de tájékozottnak kell lennie a nyelvtörténetben, a nyelvjárásokban, rendszeresen kell olvasnia klasszikus és mai íróinkat, költőinket." 10. Amint említettem, a nyelvőrszemlélet egyebek mellett azzal a következménnyel is járt, hogy a nyelvművelők nem tartották szükségesnek a kontaktusváltozatok sajátos jelenségeit tudományos kutatás tárgyává tenni. Pedig a nyelvművelés egyik deklarált feladata éppen az, hogy közvetlen felmérés alapján megállapítsa az élő nyelvszokást (NvKk. 11/350, 352—3; Lőrincze 1979: 60, 101; 1980:8, vö. még Bárczi 1974:87, 125). Jómagam nem tudok egyetlenegy olyan szakcikkről vagy nagyobb lélegzetű és igényességi! munkáról sem, amely valamely szlovákiai magyar nyelvi jelenség felmérésére építve megállapítaná az "élő nyelvszokást", tehát egyebek közt azt, hogy a szlovákiai magyar beszélők egyes releváns társadalmi, műveltségi, korosztályi csoportjainak nyelvhasználatában milyen mértékben jelentkezik az illető jelenség. Pedig ennek fontosságát talán nem is szükséges bizonygatni. Minden további fejtegetés helyett álljon itt a példa! A szlovákiai kétnyelvű anyanyelvváltozat egyik sokat ostorozott jelensége az operál vagy műt igének -ra/-re vonzata: a szlovákiai magyarokat nem epével operálják, hanem epére. Erről a vonzatról nyelv- művelésünk megállapította, hogy szlovák hatásra jött létre a kontaktusváltozatokban, hiszen a szlovákban ez a vonzat használatos: operovať na niečo. Jakab István "az erősebb szlovák nyelvi hatású közegben élő vagy dolgozó személyek nyelv- használatában" megfigyelhető jelenségek között említi (1983:236). Mint ilyet nyelvművelésünk természetesen helyteleníti; meg kell mondani, nem sok sikerrel: Szabómihály Gizellával végzett felmérésünkből kiderült, hogy a somorjai magyar gimnázium diákjai közül egyetlenegy használta csupán az epével formát, a királyhelmeci magyar gimnáziumban pedig egy sem akadt, aki az epével alakot használta volna (a diákok nagy része az epére alakot, néhányan pedig más válA~. újabb nyelvészeti irányzatok és nyelvművelésünk című rövid írásában Szépe György csupán (azóta sem megvalósult) lehetőségként említi az olyan irányzatoknak a nyelvművelésben való felhasználhatóságát, mint amilyen a strukturális, a generatív, a matematikai, az információelméleti nyelvészet, ill. a szociolingvisztika (1971b).
