Irodalmi Szemle, 1993
1993/4 - KONTEXTUS - LANSTYÁK ISTVÁN: Nyelvművelésünk vétségei és kétségei
Nyelvművelésünk vétségei és kétségei Hasonló kettősség jellemzi Jakab István szemléletét is. Ő is gyakran fogalmaz úgy, amikor a szlovákiai magyar kontextusváltozatok jelenségeiről ír, hogy azok "a magyarban" nem használatosak, tehát mintegy kirekeszti ezeket a magyar nyelvből, másrészt viszont ő is elismeri a sajátosan szlovákiai magyar nyelv- változatok létét, sőt szükségesnek tartja ezeket megnevezni is, s meg is alkotja ezekre a — sajnálatos módon meg nem honosodott — szlovákiai (magyar) regionális köznyelv megnevezést. Ezt mint "nyelvjárásinak már nem minősíthető, de még nem igényes köznyelvi, kettős hatás alatt álló nyelvváltozatot" jellemzi, s több ilyennel is számol (palóc vidéki, északkeleti, csallóközi) (1989:145—6). Ilyen vonatkozásban tehát mégiscsak a magyar nyelv részének tekinti a részben nyelvjárási, részben szlovák hatás alatt álló nyelvváltozatokat. A nyelvtények el nem ismerése a konkrét nyelvi jelenségek megítélését is befolyásolja. Nyelvművelő irodalmunk például még az olyan elterjedt jelentéskölcsönzéseket, mint amilyen az iskolázás 'tanfolyam, továbbképzés stb.' vagy a tanító 'pedagógus', továbbá az olyan tükörszavakat és -kifejezéseket, mint pl. a feljátszik '(magnóra) fölvesz', felépítményi iskola 'szakosító iskola', naftakályha 'olajkályha' stb. "szlovák szavak szerkesztettség szerinti fordítása"-ként emlegeti (Jakab 1983:210; vö. még Mayer 1989:155), pedig ezek csak eredetüket tekintve nevezhetők fordításnak, ma már aligha azok, hiszen olyan beszélők is használják őket, akik nem ismerik szlovák megfelelőiket (vagy nem is tudnak szlovákul), akiknek tehát nincs miből "fordítaniuk". Mindenfajta nyelvművelés sikerességének alapfeltétele, hogy különbséget tegyen az alkalmi (és egyéni) interferencia, valamint a nyelvténnyé vált és csak történetileg interferenciának nevezhető jelenségek között. Hiszen nyilván egészen másképpen kell "fölvenni a harcot" egy olyan jelenség ellen, amely pillanatnyi figyelemlanyhulás következtében jön létre, mint, mondjuk, az olyan szó vagy nyelvtani jelenség ellen, amelyet a szlovákiai magyarok zöme minden beszédhelyzetben használ, mégpedig úgy, hogy nincs is tudatában annak, hogy az illető kifejezés nem számít standard magyarnak (pl. a műt ige -ra/-re vonzata), mert már anyanyelve részeként így sajátította el gyermekkorában. 9. A magyar nyelvművelés egyik jellemzője, hogy elveiben és gyakorlatában sajátosan "belterjes"; nemigen tekint ki a magyar nyelv sáncai mögül: nem foglalkozik azzal a kérdéssel, más nyelvközösségek hogyan reagálnak a mieinkhez hasonló kihívásokra. Bizonyos kommunikációelméleti fogalmak alkalmazására a nyelvműveléssel kapcsolatos fejtegetésekben találtunk példát (Kovalovszky 1977:10—11; 22—23; vö. még Szépe 1971c); de pl. a nyelvtipológia, az areális
