Irodalmi Szemle, 1993

1993/4 - KONTEXTUS - LANSTYÁK ISTVÁN: Nyelvművelésünk vétségei és kétségei

Nyelvművelésünk vétségei és kétségei

Ha az ilyen tudatrombolástól meg akarjuk kímélni a szlovákiai magyar beszélőközösséget, tudomásul kell venni, hogy az ilyen "zagyva" nyelv léte — a jelenlegi társadalmi-politikai körülmények között — elkerülhetetlen, és a benne előforduló sajátosságok nem idegenek (legföljebb idegen eredetűek, akárcsak a hét, a gyomor, a dolog vagy a kakaó szó), hanem a mindennapi kötetlen nyelv- használat természetes és szükségszerű velejárói, amolyan "helyi sajátosságok". Ezekkel együtt ugyanis remekül használható a magyar nyelv Szlovákiában is. Ha így nézzük a dolgot, nincs okunk a kisebbségi érzésre. Amint az "egyetemes magyar nyelvben" sem kételkedünk azért, mert a legegyszerűbb dolgok némelyikét is szláv jövevényszóval tudjuk csak kifejezni; mondjuk az ebéd-et, uzsonna-1, vacsora-1 vagy a szerdá-1, csütörtök-öt, péntek-et.

A szlovákiai magyarok számára a kétnyelvű kontaktusváltozat az anyanyelv, annak minden érzelmi velejárójával együtt. Ezért az erről való "leszoktatás" lélektani szempontból ugyanolyan elbírálás alá esik — mert ugyanolyan következményekkel járhat —, mint a nyelvjárási anyanyelvről való leszoktatás. Amint a NyKk. az iskolásokkal kapcsolatban megfogalmazza: "Ez a törekvésünk sok tanulóban gátlásosságot fejlesztene ki, vagy — ami ugyanolyan hiba — nyelvérzékük elbizonytalanodására, minden újnak kritikátlan átvételére vezetne" (11/937). (L. még Lőrincze 1980:215; Benkő 1988:28.)

A következő, Szépe Györgytől származó megállapítást is érdemes megszívlelni: "Az anyanyelv — bizonyos szempontból — alapja a gondolkodásnak. Ezért igen káros lehet, ha valaki a hibázástól való félelmében nyelvi gátlások alá kerül, s nem úgy beszél, ahogy gondolkodik" (1971a:15).

Még veszélyesebbek a nyelvművelő írásokban és tankönyvekben található olyan megfogalmazások, amelyek azt a benyomást keltik, mintha a kontaktusváltozat jelenségei nem volnának részei a magyar nyelvnek. Ha az összpontosítás, a brigádos vagy az epére operál szerkezet nem a magyar nyelv része, akkor ugyan melyik nyelvé? Tán a szlováké? Azok, akik ilyeneket használnak (vagyis a szlovákiai magyarok zöme), talán nem is beszélnek magyarul? Az ilyen gondolatok hangoztatása aligha szolgálja az egészséges nemzettudat megerősítését.

Mindez azért is nagyon visszás, mert a beszélők olyasmi miatt éreznek bűntudatot, amiről nem tehetnek, hiszen a kétnyelvű közösségekberi a kétnyelvű kontaktusváltozat kialakulása törvényszerű és elkerülhetetlen. Az olyan jelenségek, mint a domináns nyelvből való szóátvétel, jelentéskölcsönzés, nyelvtani szerkezetek átvétele stb. nyelvi univerzálámk tekinthetők. Még a NyKk. is megállapítja:

"Az idegen környezet s a szükségszerű kétnyelvűség clkcriillKtctleniil bomlasztó hatással van az anyanyelvi készségre és a nyelvérzékre. Különösen azok vannak kitéve e

Persze a "zagyvát" csak a mindennapok pongyola nyelvhasználatában tarthatjuk természetesnek,- a választékos megnyilatkozásban — főképp pedig írásban — a magyar köztn/elv használata a helyénvalói

Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy iskoláinkban ne tanítsuk a standardot; amint a NyKk., illetve Lőrincze sem arra gondolt, hogy a magyarországi iskolákban nem kell a köznyelvet tanítani.