Irodalmi Szemle, 1993

1993/1 - LEHOCKY TERÉZ: És ne vígy minket a kisértésbe

LEHOCKY TERÉZ

papoknak is ebből készül a köntösük. Az asszony karján, lábán aranyperecek a körmei sötét rózsaszínre festve. Illatfelhőben ül,

— A házasságomra céloztál, ugye? Senki sem kérdezte tőlem, akarom-e a férjemet. De minek is mondom ezt el neked? A görögöknél se volt másként.

Görögül beszélnek. Origenes ugyanis görög, Rómában bölcsészkedik, ismeri az ázsiai és a római filozófia és irodalom minden csínját-bínját. Cicerót gyűlöli. Dilettáns volt, és kalmárkodó ügyvéd, szemtelen, mint a légy. Ezen tanakodtak Szoemival, akit sikerült neki kicsalogatni a többístenhit hínárjából, habár még tart a keresztényüldözés.

— A férjemnek mindene volt a vadászat. Tigrislesre járt keleten. Otthon dőzsölés, dorbézolás hajnalhasadtáig. Nőtt a hasa, akószámra itta a szír söröket. Ittasan beállított hozzám...

Nem fejezi be, Szégyenli, hogy üyen beismerésekre vetemedett. Hiszen Origenes pap, akinek Krisztus tanítása szerint nem lehet nemi élete. Nem szabad nőre gondolnia. Az bemocskolná fehér lelkét. De mikor éppen ez az ígézetes bene?

A pap tudja, hogy Szoemi férjét egy vadászaton felkoncolták.

Szoemi hirtelen feláll és Origenes lábaihoz rogy. Lágy, hullámos haját, fejét Isten szolgájának térdére hajtja, illatos kezét a mellén összekulcsolja.

— Bocsásd meg Isten helyett a vétkemet. Nem tudom a férjemet sajnálni. Sok mindent megbocsátottam neki, de semmit sem felejtettem el. Soha egy jó szót sem hallottam tőle. Lábbal tiporta az önérzetemet. Gúnyosan utánozta a sza- vajárásomat. Goromba, durva volt hozzám.

Origenes — ha nem is akarja — lassacskán mindent megtud a császári családról, Szoemit az ura kelekótyának, hülyének nevezte mindenki előtt. Részegségében éjnek idején kikergette és ordítozott, hogy dögöljön meg, hogy máris hozat neki koporsót. Az özvegy nem sirathat meg egy üyen fenevadat. Mégis nehéz ítélkezni. A férj tudatlan, műveletlen keleti barbár volt, irigyelte felesége szellemiségét Megalázottnak érezte magát és megalázottságát durvasággal igyekezett ellensúlyozni.

A pap kedvesen, gyengéden megsimogatja a nő haját.

Az asszony visszamegy a heverőjére. így még jobban szerette Origenest, a szűzies tartózkodását. Ebben különbözik a többi férfitől. Szoeminek ez az első és utolsó szerelme. Hébe-hóba ír Origenesnek hittudományi tanulmányokat. Azokban van finoman, óvatosan, sorok közt, burkoltan kimondva a világ legédesebb szava: szeretlek.

A férfinak nagy lelkiharcába kerül, hogy ellenálljon a kísértésnek. A nők általában bolondulnak a keresztény papokért. Elárasztják őket vallomásaikkal, izgatja, vonzza őket a titokzatosság. Akarják tudni, miféle valóság rejtőzik a vil ^megvetésük mögött. A nők kíváncsiak, mint a macskák.

Szoemi fél, hogy túl sokat árult el magáról. Fél, hogy elveszti Origenest. Mintha mi sem történt volna, színtelen hangon megkérdezi:

— Ma este is fogsz misézni?

— Nem. Mások is akarnak lelkipásztorkodni. Sok a panasz, hogy a miséket magamnak foglalom le.