Irodalmi Szemle, 1993

1993/3 - MŰHELY - N. TÓTH ANIKÓ: „...én Moldova kültüe vagyak”

MŰHELY

A XX. század költőihez szemrehányó szavakat intéz, hogy alusznak, amikor testvér testvérre támad, hiába fejlett a tudomány, ha nincsen béke, szabadság a földön. A második XX. század költőinek címzett versben felszólít a kapitalizmus elleni harcra a kommunizmus (!) jegyében, az új eszmék bűvöletében:

"A kommuniszrnusnak más a cséle lirábul, mik kel fegyver csináliunk, minden oldalrul, kapitáliszmust éles verseinkel, kel bonbázuk"

Ugyanebben a versben szól a vietnami háború ellen.

Folklórban címet kapta a következő versciklus, a népviselet, a táncok, dalok elevenednek meg a versekben, a költő elfogult szeretettel beszél mindenről, ami a nép "kultúrájához" tartozik. Az aratási, a szüreti mulatságok, a "fonu" és a "guzaliasz", ahol a szerelem születik, nagyon közel állnak szívéhez. Olvashatunk itt bizonyára folklórból merített "új esztendü heégetisz"-t (újévi jókívánságokat), egy mulatságos történetet Gyurka és a hurka címmel, és egy különös népszokást, farsangi maskarázást (Matattalak) is megismerhetünk.

Új életet inékelem — zengi a következő fejezet címe. Az új élet itt a szocializmust jelenti. Lakatos Demeter szerint a kapitalista társadalom azért rossz, mert háborút hoz és kizsákmányolja a népet. Az új életet dicséri, mert nincs gróf, nincs "boér", akinek dolgozni kéne szerény jövedelemért, a paraszti munkákat mezőgazdasági gépek könnyítik (a kombina, vagyis a kombájn megéneklése), a nép szabad (!), jól él, hiszen van kenyere, kalácsa, háza, televíziója. A szocializmus minden rossz tanulságának ismeretében, kínos emlékeink tudatában ezek a versek mégis olvashatók, hitelesek, őszinték. Lakatos Demeter bizonyára így látta a világot, s nem jutott, nem juthatott el a fonák helyzet felismeréséig. Fel kell őt mentenünk minden esetleges vád alól. (Híressé vált, jelentős költőink közül számosán írtak szocializmust dicsőítő verseket!)

A békének szent országába című ciklus versei a kincsnek számító békéről szólnak, javarészt ismétlődnek bennük A XX. század kiiltüinek című fejezet verseiben kifejtett gondolatok.

Világ-nagy szeretetről szól a cikluscímadó Szeretet forrása című vers. Amint a nap a földön mindent egyformán megfüröszt fényében, úgy kellene a szeretetnek is beragyognia minden ember lelkét mindenki iránt. A további versek bensőséges emlékek családtagokról (gyönyörű, megható az Aniám című), fiatalkori élményekről, mulatásokról, szerelmekről. A ciklust egy naplementéről szóló vers zárja a látvány csodája és a képzelet varázsa jegyében.

Költészetet Lakatos Demeter nemigen tanult, különösen magyart nem. Román mintát (s néhány költészettani fogalmat: muza, Ura, szonét) ismerhetett, itt-ott előbukkan Petőfi neve is (verseimként is!), de a XX. századi irodalmi "hullámverés" teljesen elkerülte. Verseinek forrásvidéke a népköltészetben keresendő. Nem véletlenül diséri oly sokszor és oly nagyon a "fonuban", a "guzaliaszban" hallott csodálatos muzsikájú s szövegű népdalokat, verseket (versen valószínűleg egyrészt népdalt érthet, esetleg verses történetet, balladát), meséket.