Irodalmi Szemle, 1993
1993/3 - KONTEXTUS - LANSTYÁK ISTVÁN: Nyelvművelésünk vétségei és kétségei
LANSTYÁK ISTVÁN Nyelvművelésünk vétségei és kétségei í. Az anyanyelv állapotának milyensége, működésének mikéntje azok közé a kérdések közé tartozik, amelyek az egynyelvű társadalmakban is gyakran állnak a figyelem középpontjában: még inkább így van ez a kétnyelvű közösségekben, amelyek egyik nyelvüket (rendszerint anyanyelvűket, a kisebbség nyelvét) nem ritkán veszélyeztetve érzik, s ezért életbevágóan fontos kérdés számunkra e nyelv működésének megőrzése. 1.1. A szlovákiai magyarok is hasonlóképpen éreznek és gondolkodnak: az emberek többsége — s ez még a kevésbé műveltekre is vonatkozik — nem közömbös a nyelv kérdései iránt. Egy évtizede folytatott nyelvjárásgyűjtő munkám során bejártam a szlovákiai magyar nyelvterületek jelentős részét; mindenütt azt tapasztaltam — még azokban a falvakban is, amelyekben már évtizedek óta nem működik magyar iskola, sőt Csemadok-alapszervezet sem — hogy — gyűjtési helyzetben legalábbis — a beszélők igyekeznek nyelvhasználatukban valamilyen, előttük nagy tekintéllyel bíró, "szép"-nek tartott nyelvváltozat normájához igazodni, több-kevesebb sikerrel. Szabómihály Gizellával végzett kétnyelvűségi kutatásaink során azt tapasztaltuk, hogy a gimnazistákban is erőteljes a választékos nyelvhasználatra való törekvés; teszthelyzetben ez nagyobb mértékben jelentkezett, mint magyarországi diáktársaiknál (1. Lanstyák 1992b:45). Nyelvművelő nyelvészeink is úgy látják, hogy "napjainkban igen nagy az érdeklődés a nyelv, a helyes nyelvhasználat iránt", amely például abban nyilvámil meg, hogy "szívesebben olvasnak az emberek a nyelvről rövidebb írásokat, főként nyelvművelő cikkeket, s szívesen hallgatják a rádió és televízió ilyen jellegű adásait, nyugodtan mondhatjuk: igénylik ezeket az írásokat és adásokat" (Jakab 1983:242; 1. még Mayer 1989:152, 156). Midezek a tények arra utalnak: a magyar nyelvművelés Szlovákiában kedvező társadalmi légkörben folyik; az emberek többségének viszonyulása a tevékenységhez pozitív. Ám az ilyen kedvező viszonyulás ellenére az emberek többségének mindennapi nyelvhasználata igencsak távol áll attól, amit nyelvművelőink és nagyközönségünk kívánatosnak tartana. A következő,csaknem negyven éve megfogalmazott megállapításokkal a szlovákiai magyarok többsége alighanem ma is azonosul: "A mi magyar beszédünk tele van idegen szókkal, még ha mondanivalónknak minden részét jó szóval tudnánk is kifejezni. Ez egyrészt kétnyelvűségünknek a következménye, KONTEXTUS
