Irodalmi Szemle, 1993

1993/3 - LÁSZLÓFFY CSABA: Szabadon választott gyakorlatok szökéshez

I ÁSZI.ÓFl'Y CSABA

FESTŐ (gunyorosan) Micsoda meglepetés egy apának! Lám, megint együtt vagytok. Jól megvagytok együtt.

KAZIMIR (Juanitálioz) Éppen készültem utánad menni. Nem gondoltam volna, hogy még mindig ott vagy a... szóval, fürödsz.

JUANITA Ott vagyok a csónakban... (Hangja elcsuklik) Amint vizet mertem a két tenyerembe, úgy éreztem, hogy rátalálok a létezés örömére. De jött a vihar — s én ott maradtam a hullámzó víz közepén törött evezővel! Ott lihegtem négykézláb (feltör belőle a sírás) a halál közvetlen közelében. Ráleheltem, vinnyogtam. Az iszony feltépett bennem mindent, amit a civilizációs smink rendszerint eltakar. Öntudatom homályos belső zugában már-már elszabadult a pokol.

KAZIMIR Ez várható volt.

FESTŐ (gyanakvással) Mi volt várható?

KAZIMIR (a nőt utánozva) Hogy elszabadul a pokol. Ez a patetizmus hozzátartozik a kórisméhez. (Kedélyeskedve.) Igyunk inkább valamit. Egy kupica erős Juanitára is ráfér.

FESTŐ (ellenszenvvel) Azt mondtad, nem iszol többet.

KAZIMIR Csak most az egyszer. Félek...hogy megint ki fog találni valamit.

JUANITA (lecsillapulván, gúnyos replikával) És itt sehol egy várfal vagy egy torony, mely védelmet nyújthatna számodra az én alattomos támadásom ellen.

KAZIMIR (nem tudni, elterelő manőver-e vagy válasz a kihívásra) Sajnálom, Zoli bátyám, hogy nincs módomban friss zsemlével, forró habos kávéval, sonkás tojással megkínálni benneteket. De gondoltam, egy kupica szilvát a maradékból nem utasítasz vissza.

FESTŐ (távolodó léptek; a lányához főjtottan) Mondtam: ez nem ismeri a mértéket.

JUANITA (megpróbál hideg és fölényes lenni) Nem volt rá eddig lehetőségem továbbítani neked az apám üzenetét, miszerint a legjobb lesz, ha mégis elutazom Angliába. Ez egyúttal próbatétel lesz számodra is. Nincs miért elsietnem a második házasságomat. Hisz alig szabadultam meg egy mihaszna, gyenge gerincű férfitól.

FESTŐ Gyenge tartásút mondtam.

KAZIMIR A férfinak mindig gerinces állatnak kell lennie, nemde?! (A festőhöz, szerepjátszással) Én megmondom úgy, ahogy van: egy idő óta nem tu dóm kellőképpen kontrollálni magam. Ezért hát, Zoli bátyám, veled egyetértésben...

JUANITA (közbevágva, az apjához) Ugyan! Csak taktikázik — apa, nem veszed észre?!

KAZIMIR (nyájaskodó hangnemben) Eszem agában sem volt siettetni frigyünket.

JUANITA (felajzottan) De egyebet annál inkább! Mondjam ki, hogy mit?!

KAZIMIR (hirtelen ideges) Nem tűrhetem a további inszinuációkat. Miért vágtál neki a hullámoknak? Méghozzá törött evezővel?!

JUANITA Dühös voltam, jól tudod.

KAZIMIR Ez még nem ok arra, hogy elkezdj gyanúsítgatni engem apád előtt.

FESTŐ (a lányához) Megkérdezted tőle annak idején: ki vagy? Es hogy: karrier vagy becsvágy vezérel?

KAZIMIR (gúnyosan, végre ő van fölényben) Ott álltam, mint borjú az új kapu