Irodalmi Szemle, 1993

1993/3 - LÁSZLÓFFY CSABA: Szabadon választott gyakorlatok szökéshez

Szabadon választott gyakorlatok szökéshez

előtt, az automata tekepályán, s nagy csilingelős közepette az összes bábu eldőlt. Hát ennyi Európa? — tettem föl magamnak a kérdést, miközben a leányod megadóan roskadt fiatal vállamra.

FESTŐ (mint akit zavarba hoztak, felpaprikázva) A viselkedésed, mindenesetre már az első perctől fogva minősíthetetlen volt.

KAZIMIR A papa képzeletére bízom az én minősíthetetlen viselkedésemet. Ő a rusztikus ábrázolás híve, borongó színekkel majd megfesti, aztán berámázza.

FESTŐ Legjobb, ha veszed a kalapodat, és...

JUANITA (sietve) Ott még nem tartunk. Előbb tisztáznia kell magát.

KAZIMIR (visszaszerezvén valamit elvesztett fölényéből) Úgy van. Ödön von Horváth városában ezennel megkísérelek magamba szállni. (Pózolva.) Hölgyeim és uraim! Mielőtt Juanita szájából fölcsendülne a "Szép éjjel, te nászi éj, ó csillapítsd a vágyam!" kezdetű barcarola a Hoffmann meséiből, tisztáznunk kell e nem mindennapi lény meghatározó jegyeit. (Paposan.) Nem mintha állati szőrzet borítaná a testét és belső szerveinek felépítése hasonló lenne az állatokéhoz — Isten ments!... Am rendkívül élénk a fantáziája, beszél németül, angolul, franciául, úgyszólván perfektül! S mindezt szívós szorgalommal a saját erejéből érte el...

JUANITA A blabla-szöveg megint.

FESTŐ (a lányának) Hallod ezt a pimaszságot?! Ő akar téged lekáderezni. (Ka- zimirhoz) Tulajdonképpen mivel foglalkoztál te ott, ahonnan jöttél?

KAZIMIR Festegettem.

FESTŐ Falakat.

KAZIMIR Beismerem: halott művész vagyok... Persze még élek, de csak biológiailag. Mrožek után szabadon.

FESTŐ Elcsábítottad a lányomat. Ne hidd, hogy nálunk nincs erkölcsrendészet.

KAZIMIR Most illendő volna, hogy elájuljak. Vagy legalább szívrohamot kapjak. Arra ugyan várhattok; nem azért jöttem ide.

JUANITA (kétértelműen) Azért jöttél, hogy szabad légy. Odaát, ugye, erős férfiak maradtak?

(Csend, Juanita szipog.)

FESTŐ (tehetetlenségében ingerülten) Szeretném tudni, mi történt ma este. (A lányához.) Azt akarta, hogy vízbe fúlj?! Ettől minden kitelik...

JUANITA Apa, hagyj magunkra, jó?

(Távolodó léptek — kikíséri apját —, hosszabb csend, közben italt töltenek. Ajtócsukódás.)

JUANITA (visszatérve, halkan) Ott nem voltál semmilyen üldöztetésnek kitéve. Remélem ez volt az utolsó dobásod.

KAZIMIR Itt még a maradék szenvedélyből is ki fogok gyógyulni. Ilyen történet nincs is.

JUANITA Nincs erőm haragudni; gyűlölködni. Bár ne hidd, hogy én is olyan könnyen veszem az életet.

KAZIMIR Miért, talán azt képzeled, hogy én csak úgy a kisujjamból ki tudok rázni mindent?! (Tolt, kortyolás.) Fáradt vagyok. Öreg. Ez melyik század? A reneszánsz mikor kezdődött? Itt vagy inkább valahol arrébb?!