Irodalmi Szemle, 1993

1993/3 - LÁSZLÓFFY CSABA: Szabadon választott gyakorlatok szökéshez

Szabadon választott gyakorlatok szökéshez

(Hangjáték)

I. rész

Történik Ödön von Horváth városában

SZEREPLŐK

KAZIMIR

JUANITA

FESTŐ

SERES

SERESNÉ

JÖVENDŐBELI

VENDÉG

1.

JUANITA HANGJA (kívülről) Nyisd ki! (Erőteljes kopogás). Bent, a közelben megengedik a vízcsapot.)

JUANITA HANGJA Kazi, nem hallod?!... Látni akarlak, te nyomorult! (Kintről kivehetetlen beszéd, a nő hangja — nyilván nincs egyedül — már nem olyan kétségbeesett.) Úgyis tudjuk, hogy bent vagy... Apa kintről látta, hogy ég a villany!

(Ütemes dörömbölés. Bent elzárják a csapot; bizonytalan léptek, majd kulcs fordul a

zárban.)

KAZIMIR HANGJA (ajtónyitáskor, erőltetett kedélyeskedéssel) Megszoktam, hogy feltartott kézzel nyissak ajtót. Otthon legtöbbször közlekedni is így kellett. Különösen, ha raportra szólítottak.

(Gyors, könnyű, majd súlyosabb férfiléptek.)

FESTŐ HANGJA (miután belépett) Riport!... S még te szoktál rekcumozni az idegen szavak miatt.

KAZIMIR (megjátszott csodálkozással) Juanita, mi történt?... Csuromvizes vagy. És mezítláb!...

JUANITA Kétszínű! Hazug! (Erőlködő lihegés — a fiúra támad —, aztán egy hatalmas tüszentés.)

KAZIMIR (felnyerít) Látom, verekedős kedvedben vagy.

FESTŐ Lányom, téged ráz a hideg. Gyorsan törölközz meg!

KAZIMIR (készségesen) Itt van. Majd én segítek.