Irodalmi Szemle, 1993
1993/3 - ARDAMICA ZORÁN: Statikus, pillanat
ARDAMICA ZORÁN hány emlék melyeket a sarokban va laki újragondol meghalt a lovam m eghalt mindenem egyedül temetem e 1 egyedül mert csak én sírok mert mindenki elfutott Olyan ez mint amikor kapcsolga tód a tévét csatornáról csatornát a életedet napról napra s a hétkö znapokat elvarászolja valami isme retlen idegen rezgés egy-egy pill anat rezgése Idő egy perc n folyónnl kettő n réten három a fák alatt s néhány az égen Statikus csendkaptárak üvegpolcain üres koporsók rendje pillanat mély kutak vén pora
/
