Irodalmi Szemle, 1993
1993/3 - ARDAMICA ZORÁN: Egy-egy pillanat, Idő
Egy-egy pillanat Olyan ez mint amikor átbámulsz a függönyön egyszeriben mintás le sz a gyár kémény és a kóbor kutya c sipkések a felhők és a csajok fen eke is a macska szintén áll a fűb en s nem is tudja milyen díszes á 1 latkává változott Olyan ez mint amikor egyenesen a bőr alá nézel nincs szőr meg ha j háj egyenesen a bőr alá egy injekcióstű sem csinálná jobb an a politikus pedig nem sejtheti hogy ott mászkálsz az alatt ami n em ég le a képről Olyan ez mint amikor levegőd m egtelik jégtörmelékkel szétvagdal t torkodon átfolyó lélegzetedet a vér melegíti szemed sem mered kin yitni füled sem mered megvakarni mert rád fagyott az éles kristályc send Olyan ez mintha könyveid össze s betűje hangyabolyba rendeződne levonulna a sereg a polcokról te meg összecsinálnád magad az apró fekete izék el lepnék a szőnyeget és viszketne a bokád sosem tudhat nád meg miért is nem tör ténik meg mindez Olyan ez mint a lovak halála a lovak halálát kevesen nézik végig menekülnek a rúgások és a kétségb eeset ten kérlelő dülledt szemek e lől lerogy a test súlya alatt meg rezzen a világ is ki meri megérin teni a haldokló lovat ki nem fél a puszta erőtől nincs pénz nincs ékszer vagyon nem csak a hú s a belek csontok és szemek és né bekezdések pillanatokra vonatkozását meggyilkolva, monoton olvasandó
