Irodalmi Szemle, 1993
1993/3 - ÉBERT TIBOR: Ragozunk... - ÉBERT TIBOR: A cumi
ÉBERT TIBOR Ragozunk... Elmeséljem, mit álmodtam tegnap? Nem is biztos, hogy tegnap álmodtam. Lehet, hogy tegnapelőtt. Vagy kedden. Vagy máskor. A régi álmainkat alig ismerjük. Nem is biztos, hogy álmodtam. Az ember sokszor azt gondolja, hogy áhnodott. Pedig az egész csupán az ébrenlét, a képzelet árulása. A valóság álommá változik. S ez mindenképpen jó. Arra kell törekednünk, hogy álmodjunk. Sokat és sokszor. Almot kényszeríteni magunkra annyi, mint megfelelő valóságot erőszakolni magunkra. És fordítva. Nem mindig álmodunk, s nem mindig álmodhatunk. Valaki mindig álmodik közülünk, valakinek mindig álmodnia kell közülünk. Az álom csak pillanatnyi tudatlan állapotunkban valóság. Mihelyt felébredünk, máris torzó, becsap. Mégis! Álmodni, igen, álmodni kell!. Én álmodtam, te álmodtál, ő álmodott... Pörsenések, főbérlet, hegedű... Alom, valóság... Ekcéma, bombavető, láz, láp, gyerekkocsi... Valóság, álom... Én álmodom, te álmodsz, ő álmodik... Tűzhányó, árvíz, tankok és származás... Alom, valóság... Versek, verebek, városok... Valóság, álom... Üres templom: elmondjuk az imát...imáinkat mormoljuk, hogy a szemetesek elvigyék az evangéliumot...tizenkét találat, autókirándulás... Én ábnodni fogok, te álmodni fogsz, ő álmodni fog... Álmodtam. Nem álmodtam semmit. Álmodni akarok ismét! Holnap reggel hatkor csörög a vekker, majd elmondom álmomat. Álomfejtők vagyunk. Nyolc órai alvást biztosít ez a pirula... Azt álmodtam, hogy anyám és apám leszállt a sárga villamosról. Leszálltak a sárga villamosról a palánkoknál. A cumi Elvörösödik az arcom... Kiesik számból a cumi... Elkezdek sírni, bőröm ráncossá válik, és harsogok, bömbölök, toporzékolok. — író akarok lenni!... író, író... író! — Na jó, jó... csicsíja-babája...csicsíja, tente, tente... — író akarok lenni, író, író, író!...Nagy író, nagy, híres! — Csicsíja-babája, csicsíja-babája, csíja, csíja. Fáj valamid, aranyvirágom? Min- denségem... — író akarok lenni, író, író, író, nagy író! — Anyuka szentje, csicsíja, csicsíja, csíja, csíja... — Nagy író!... Nagy...nagy...író, író... Hatalmas, csodálatos...nagy, magyar író... — Persze...na jó, jó, jó... Babukának szabad... Csíja, csicsíja, csicsíja-babája... Valamije fáj... — író akarok lenne...nagy...híres...óriás...csodálatos...zseni!... — Tente, tente...aranyos virágszálam, no jó...persze...anyuka mucikája. — író, író...zseni, zseni, magyar!... — Csicsíja-babukája, csicsíja, csíja, csíja, persze, persze, csíja, babukája. Aztán a ringatásban végre valahára megnyugszom... Zseni leszek... Arcom kisimul, a bőr rószaszínűvé válik... számban a cumi. — Csicsíja-babája, csicsíja, tente, tente, babája, csicsíja, csíja, csíja.
