Irodalmi Szemle, 1993

1993/3 - ÉBERT TIBOR: Játék

Játék

Az udvaron négy kamasznak gyújtogatni van kedve. Mindegyikük kezében gyufa.

Répa meggyújt egy szálat, jobb kezében feltartja.

— Felgyújtom magam — mondja. Nézi a lángot.

Ramszesz is ugyanezt teszi, Alacsony is, Leves is. Az utóbbi, mivelhogy balkezes, bal kezében tartja fel az égő gyufaszálat. Egymás mellett állnak, az elégett gyufaszálak után mindig újabbakat gyújtanak meg. Már több mint a fél skatulya gyufát elégették, amikor belép az udvarra a tűzoltó. Valamiképpen megérezte, hogy erre kell jönnie.

— Nocsak, haszontalan kis gyújtogatok — gondolja. Először Alacsonyhoz szól:

— Te miért lobogsz?

— Én...? — vigyorog Alacsony, és szeplői egyszerre csak mozogni kezdenek arcán, nyakán. — El akarok égni, tűzoltó bácsi. Nem kaptam joghurtot az üzletben. Ez ellen tiltakozom!

— És te, te miért égsz? — kérdezi a tűzoltó Ramszesztől.

— Sercegni akarok. Állandóan azt hallom, miért nem olvasok többet. Ez szabadságom elleni merénylet.

— Leszakadt a gomb a sliccemről, parázslani akarok... — mondja Répa.

— És te miért gyújtottad fel magad?

— Fáklyaként akarok világítani, felkiáltójelként — suttogja patetikusan Leves.

— Csak focimeccs van, horgászmeccs egy sem.

A tűzoltó nagy komolyan sétál előttük. Gondolkodik.

A fiúk elégetik a szálakat, aztán eldobják a gyufaskatulyát.

— Pszszszszszsz... — sziszegik. — Elégtünk.

A tűzoltó megáll.

— Ehhez speciális készülék kellene, és sok-sok tűzoltó — gondolja. — Legjobb volna, ha mindenki tűzoltó lenne... Kevesen vagyunk tűzoltók... Mindenesetre jelentem majd az őrmesternek.

— Azért vigyázzatok! — kiáltja a fiúknak.

— Nincs már több gyufánk, elfogyott — jelenti ki Répa. — Mást játsszunk majd.