Irodalmi Szemle, 1993
1993/3 - SALMAN RUSHDIE: A Próféta hajszála
SALMAN RUSHDIE Szin a hivatásos tolvaj nesztelen lépteivel lépett be a pénzkölcsönző szobájába, és megállapította, hogy Huma előrelátása teljesen helyes volt. Hasim keresztben feküdt az ágyon, párnája fej nélkül árválkodott, így a kincs könnyen hozzáférhető volt. Szin párnázott léptekkel közeledett céljához. Ebben a pillanatban azonban az ifjú Atta minden előzetes jel nélkül hirtelen fölült, halálra rémisztve ezzel anyját, s Isten tudja, a vérrög milyen rejtélyes hatására teljes hangerővel fel- üvöltött: — Tolvaj! Tolvaj! Tolvaj! Lehetséges, hogy szegény elméje ezekben a percekben apja körül időzött, de megbizonyosodni efelől alkalmasint már lehetetlen, mert a három nyomatékos szó kiejtése után a fiatalember visszaesett a párnájára és meghalt. Anyja azon nyomban sikoltozni, jajveszékelni, sőt vonítani kezdett, de olyan fültépő intenzitással, hogy befejezte azt a folyamatot, amelyet Atta kiáltása elindított, azaz jajveszékelése áthatolt a férje hálószobájának falain, és fölébresztette Hasimot. Seikh Szin éppen azt igyekezett eldönteni, hogy az ágy alá büjjoxi-e, vagy jól kupán vágja a pénzkölcsönzőt, amikor Hasim megmarkolta azt a tigriscsíkozású kardot, amely mindig ott állt a sarokban az ágya melletti, és kirohant a szobából, anélkül hogy egyáltalán észrevette volna a betörőt, aki az ágy ellenkező oldalán állt a sötétben. Szin gyorsan lehajolt, és kivette az üvegcsét a rejtekhelyéről. Hasim közben kirontott a folyosóra, s miután a kardot kivonta hüvelyéből, jobbjában a pengével, baljában pedig a tokkal hadonászott. Az átjáró éjféli sötétjében egy árnyék sietett feléje, s a még félig alvó pénzkölcsönző vak haragjában keresztüldöfte kardjával a homályos alakot. Meggyújtván a lámpát ráeszmélt, hogy saját lányát gyilkolta meg, és ennek a szörnyű tévedésnek a hatása alatt olyan bűnbánat fogta el, hogy a kardot saját maga ellen fordította, beledőlt és így oltotta ki az életét. Felesége, az egyedüli túlélő tagja a családnak, az általános mészárlástól megőrült, és testvére, a város rendőrfőnöke kénytelen volt az őrültek házába szállíttatni. Seikh Szin gyorsan fölfogta, hogy a terv balul sült el: elhagyva az ékszerdobozok ábrándját (pedig már csak néhány méternyire volt a beteljesüléstől), kimászott Hasim ablakán, és a leírt szörnyű események közben megszökött. Hajnal előtt ért haza, fölébresztette feleségét, és elmondta neki balsikerét: egy időre el kell majd tűnnie, mondta. A zaj a Hasim-házban fölébresztette a szolgákat, sőt még az éjjeliőrt is, aki szokása szerint aludt függő ágyában a kapunál; riasztották a rendőrséget, és magát a rendőrfőnököt is értesítették. Amikor a tiszt értesült Huma haláláról, fölbontotta és elolvasta azt a lepcsételt levelet, amelyet egykor az unokahúga adott át neki, és rögtön egy nagy fegyveres osztagot vezényelt a város legnyomorúságosabb és legrosszabb hírű negyedének zugaiba. Egy rosszindulatú tyúktolvaj megnevezte Huma "társát"; egy becsvágyó bankrabló ujja rámutatott a házra, amelyben a "társ" rejtőzik, és bár Színnek sikerült kimásznia a padlásszoba szűk ablaknyílásán és a tetőn át megpróbált menekülni, egy golyó a rendőrfőnök fegyveréből átjárta a gyomrát, és a találat lehozta őt a földre a felbőszült nagybácsi lábához. A halott rongyos zsebéből kigurult egy karcsú, ezüstkeretbe ágyazott fiola. A Próféta hajszálának megkerülését rögtön bemondta az Indiai Rádió. Egy
