Irodalmi Szemle, 1993
1993/3 - SALMAN RUSHDIE: A Próféta hajszála
A Próféta hajszála — Bátyám sikertelen próbálkozása után, hogy a hajszálat visszaszármaztassa a mecsetbe, apám megszokta, hogy az értékes kinccsel a párnája alatt alszik. Viszont egyedül alszik, méghozzá alvás közben sokat mozog: csak be kell kerülni a szobájába anélkül, hogy fölébresztené, addigra már biztosan annyit mozgolódott és forgolódott, hogy a lopás egyszerűvé válik. Amint meglesz a fiola, jöjjön a szobámba — itt Huma átadta Seikh Szinnek otthonuk tervrajzát —, s tőlem megkapja anyám drágaköveit és az én ékszereimet. Majd meglátja..., megéri..., egy vagyont kaphat majd értük.. Világos volt, hogy a lány önuralma gyöngül, és hogy a fizikai összeomlás határán van. — Ma éjjel — bökte ki végül —, ma éjjel kell eljönnie. Alighogy a lány elhagyta a szobát, az öreg tolvaj testét köhögési roham rázta meg: vért köpött egy öreg konzervdobozba. A nagy Seikh, a "tolvajok tolvaja" öreg ember volt már, és nap nap után közeledett az az idő, amikor egy fiatal trónkövetelő a hatalmára tör majd, és tőrt szúr Szin gyomrába. Kártyaszenvedélye olyan szegénységbe taszította, mint amilyenben akkor volt, amikor évtizedekkel ezelőtt egy zsebtolvaj inasaként a pályára lépett: ebben a különleges megrendelésben, amelyet a pénzkölcsönző lányától fogadott el, esélyt látott arra, hogy egy csapásra akkora vagyont gyűjtsön, hogy elhagyhassa a völgyet és megszerezze magának a tisztességes halál fényűzését. Ami a Próféta hajszálát illeti, nos, sem ő, sem vak felesége nem törődtek a prófétákkal — ebben az egy dologban azonosak voltak a pénzkölcsönző klánjával. Persze nem lenne jó felfedni e készülő bűnténynek, az ő utolsó bűntényének a természetét négy fia előtt: megrökönyödésére ugyanis mind a négy reménytelenül hívő fickóvá nőtt föl, akik még olyan abszurdumról sem átallották beszélni, hogy egyszer majd elzarándokolnak Mekkába. "De hogyan akartok odamenni?" — nevette őket ki rendre az apjuk, mert a szülő abszolút szeretetével úgy biztosított négy fiának egész életre szóló magas jövedelmet, hogy születésükkor nyomorékká tette őket; a városban összevissza vonszolván magukat nagy pénzeket kerestek a koldus szakmában. Tehát a gyerekek el tudták tartani magukat; ő és a felesége pedig eltűnnek majd a pénzkölcsönző ékszerdobozaival. Igazán jól jött, hogy a véletlen a gyönyörű, de összevert lányt a város eme zugába vezérelte. Akkor éjjel a tóparti hatalmas ház vakon várakozott, falai között csönd vergődött. Rablónak való éjszaka volt: felhők az égen, ködfoszlányok a téli vízen. Hasim, a pénzkölcsönző aludt, ő volt a család egyedüli tagja, aki azon az éjszakán elaludt. Egy másik szobában — mély kómája zűrzavarában feküdt a fia, Atta, agyában éppen egy vérrög képződött, fölötte anyja őrködött, aki leeresztette hosszti őszülő haját, hogy kimutassa bánatát, és tehetetlenséget mutató mozdulatokkal meleg borogatásokat helyezett fia fejére. Egy harmadik hálószobában Huma várt teljesen felöltözve, ékszerekkel megrakott dobozai között, Végre ablaka alatt a kert felől egy bülbül hangja hangzott fel lágyan, és a lány, leosonva a lépcsőn, kinyitotta az ajtót a madárnak, amelynek arcán egy arab "S" alakú heg éktelenkedett. A madár most nesztelenül fölreppent a lány mögött a lépcsőn. A lépcsők tetején elváltak, s egyetlen pillantást sem vetve egymásra, ellenkező irányba indultak.
