Irodalmi Szemle, 1993
1993/2 - DOKUMENTUM - PALÁSTI LÁSZLÓ: „Maradok az, aki voltam...”
"Maradok az, aki voltam..." TÓTH LÁSZLÓ "Maradok az, aki voltam..." (Gömöry János kitelepítése 1947-ben) Gömöry János (1869—1966) a két világháború közötti csehszlovákiai magyar mi'í- velődés jellegzetes és nagy tekintélyű alakja volt. Elsősorban tanári munkájával, pedagógusi működésével szerzett magának legendás nevet, ám kultúra- és közönségszervező ténykedése is a polgári Csehszlovákia magyar szellemi életének példamutató életpályái között jelölte ki a helyét. Egyetemi tanulmányai elvégzése után, 1897-ben került Eperjesre, ahol az Evangélikus Kollégium főgimnáziumának tanára, 1903-tól 1926-ban történt nyugdíjaztatásáig pedig igazgatója lett. Ezt követően Kassára költözött, ahol a város köztiszteletben álló polgáraként alaposan kivette részét a helyi s tágasabb értelemben a szlovenszkói magyar szellemi élet formálásából. Ott volt a Kazinczy Lap- cs Könyvkiadó Szövetkezet, később a Tamás Mihály irányításával működtetett, 1937-ben létrehozott kitűnő irodalmi folyóirat és kiadóvállalat, a Tátra megteremtésénél, főtitkára, majd elnöke a Kazinczy Társaságnak, s még hosszan sorolhatnánk szellemi vállalkozásait, társadalmi megbízatásait. írt is, igaz, nem sokat: "csak annyit, amennyit szükségesnek érzett"1 — jegyezte fel róla szép kisesszéjében Szalatnai Rezső. Egy epeijesi városkép maradt utána (Eperjes, in: Tátra Almanach, Pozsony 1938), egy iskolatörténet (A: eperjesi kollégium rövid története, Prešov 1933), egy Ca raff áról szóló dolgozat (Rozsnyó 1930) és néhány helytörténeti munka, s végül kilencvenhatom éves korában (!) megírta az adott korszak (csehszlovákiai magyar) művelődéstörténetének tanulmányozása szempontjából kikerülhetetlen dokumentumnak számító emlékiratát (Emlékeim egy letűnt világról, Budapest 1964). A könyvet — emelkedett hangvételű előszavában — Szalatnai Rezső teljes joggal nevezhette “egy szenvedélyes szervező, ismeret- és ízlésterjesztő művelt ember beszámolójának".2 Gömöry János a bécsi döntés, illetve Kassa Magyarországhoz való 1938-as visszacsatolása után is egy ideig még a város művelődésériek középpontjában, s — tiszteletbeli elnökeként — a Kazmczy Társaság élén maradt, és őt választották meg az evangélikus egyházközösség tiszteletbeli felügyelőjének is. "Úgy tűnt fel, hogy Kassa nyugodt, békés időknek néz elébe — emlékezik vissza könyvében ezekre az időkre. — Ez az állapot azonban nem tartott sokáig. ...olyan emberek vették át a város vezetését, akik a hitleri szellemben szinte rémuralmat teremtettek városunkban. (...) Láttam, meggyőződtem róla, hogy az én közéleti tevékenységem véget ért. Elhatároztam, hogy minden állásomról lemondok. Miként húszéves közéleti tevékenységemben, úgy most még kevésbé voltam hajlandó a hatalmon levők kedvéért lelki függetlenségemet, egyéni meggyőződésemet feláldozni. (...) Valóban a tizenkettedik órában -vonultam vissza a közéletből. Visszavonulásom után a nyilasok kezébe került a Kazinczy Társaság vezetése. A nyilasok 1945. január 18-án hagyták el Kassát. A város, mely az ország német és magyar ajkú népessége szempontjából oly tragikus következményekkel