Irodalmi Szemle, 1993
1993/2 - DOKUMENTUM - TURCZEL LAJOS: Új korszak mezsgyéjén
DOKUMENTUM mozgalomból kivált Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom úgy lett nagy párttá, hogy az alapmozgalma lényeges elveit szegre akasztotta. Napjainkban egy másik értelmiségi fórum mozog a szlovák közélet előterében: a Roman Kaliský által vezérelt nacionalista értelmiségieket tömörítő Kongres slovenskej inteligencie (Szlovák Értelmiségi Kongresszus). Lnnék első nagy akciója a Szlovák Köztársaság állami szuverenitását kimondandó Deklaráció sürgetése volt. Ezt a sajtóban folyamatosan szorgalmazva a Národmi obroda 1991. június 17-i számában a demokratikus pluralizmus elvét alaposan megcsúfoló kijelentést is tettek: "Sme rozhorčení, že predstavitelia maďarských parlamentných strán — MNI, MKDH a Együttélés — ovplyvňujú výsostné záležitosti slovenského národa. Znevažujú tak prirodzemi, základnú a pre každý národ samozrejmú požiadavku rozhodovať o svojom osude." (Magyarra fordítva: Fel vagyunk háborodva, hogy a magyar parlamenti pártok — az FMK, MKDM és az Együttélés — befolyásolják a szlovák nemzet szuverén ügyeit. Meghiúsítják így azt a természetes, alapvető és minden nemzet számára magától értetődő követelményt, hogy maga határozzon sorsáról.) Ezt a hírhedt nyilatkozatot — melyet 35 értelmiségi írt alá, köztük Gustáv Valach szmész, Peter Jaroš, Ján Rezník, Ivan Hudec, Milan Ferko, Peter Strelmger írók) — túlzás nélkül sovinisztának lehet nevezni. A Szlovák Értelmiségi Kongresszus — mely jelenleg a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) és a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) közti teljes koalíció létrejöttét szorgalmazza — természetesen nem szolgálhat a számunkra múltául, legfeljebb a szeivező- és akcióképessége szempontjából. Ugyanazt mondhatjuk a mostani legaktívabb magyarországi értelmiségi fórumról: a Demokratikus Chartáról, amelyet persze ég és föld választ el a szlovák csoporttól: következetesen demokratikus és liberális, de mindenki hídja, hogy az SZDSZ-szel szoros kapcsolatban van, annak mozgalmi uszálya. Ne essen senki tévedésbe: az én elképzelésem a független értelmiségi fórumról nem azt jelenti, hogy abban csak pártonkívüliek foglalhatnak helyet. Ha szétnézünk az itteni kezdeményező gyülekezetben, akkor azt látjuk, hogy vezető funkciókat betöltő pártemberek is vannak bennük, s ez helyes, mert a független értelmiségi fórum a pártjaüiknak is érdeke kell, hogy legyen. Nem akarok szervezési, összetételi normákat előre megfogalmazni, de nézetem szerűit a függetlenség főleg azt jelend, hogy problematikus pártközi politikai helyzetekben a Fórum képes lesz a pártok fölötti magatartás kialakítására, a közös nemzetiségi érdek meghatározására. Ilyen képességű független értelmiségi fórumokat az egyetemes nemzeti történelmünkben és kisebbségi életünkben egyaránt találunk. Az 1918 előtti időkből tanulságul és ösztönző példaként az 1848-as pesti forradalmi ifjúságot hozom fel, melynek mozgató magja a Petőfi, Jókai és Vasvári Pál köré tömörülő Fiatal Magyarországnak nevezett csoport volt, s a derékhadat a pályakezdő értelmiségiekből és egyetemistákból toborzódó szimpatizánsok alkották. Petőfiék kapcsolatban voltak az 1847-ben létrejött egységes Ellenzéki Párt pesti szervezetével, s ahhoz hasonlóan a forradalmi ifjúságban is különböző politikai árnyalatok léteztek: Petőfihez hasonló radikálisok, Kossuth-pártiak, De- ák-Batthyány-pártiak és az Eötvös József által is fémjelzett centralista csoport hívei. A politikai differenciáltság ellenére képes volt ez az ifjúság a márciusi
