Irodalmi Szemle, 1993
1993/2 - DOKUMENTUM - TURCZEL LAJOS: Új korszak mezsgyéjén
Uj korszak mezsgyéjén forradalom kirobbantására, ami az országgyűlési tárgyalásokra is radikalizálódó hatást gyakorolt. Az 1918 és 1938 közötti kisebbségi életünkből két jelentős és bizonyos fokig ma is iránymutató értelmiségi megmozdulást emelek ki. Az első a szabadmozgalmi korszakát 1925 és 1930 között élő egyetemista sarlós mozgalom volt, amely a hagyományos cserkészet forradalmasításával: az etnográfiai jellegű és a falusi parasztgyermekeket kulturálisan felkaroló regösjárás bevezetésével mutatkozott be, majd a középiskolás ifjúság irodalmi orientálására állított össze és szuggesztív módon propagált egyre nyitottabb olvasmányjegyzékeket. A következő lépés a kisebbségi társadalmi problémák felé való teljes fordulás volt, melyet először a gondosan előkészített szociográfiai vándorlások teljesítettek ki. A Sarló vezetői ebben a fejlődési stádiumban a kommunista párt kivételével kapcsolatban voltak a magyar lakosság között működő politikai pártokkal, de egyre kritikusabban viszonyultak hozzájuk, s a kisebbségi magyarság életének jobbítására és jövőjének biztosítására önálló elképzeléseket, koncepciókat alakítottak ki, köztük a régi kossuthi te ivet felelevenítő és az új viszonyokra alkalmazó közép-európai konföderáció koncepcióját. Rendkívüli aktivitásukra és közösségi elszánásukra olyan kiváló szellemi emberek figyeltek fel elismerően és esetenként vagy átmenetileg azonosuló módon, mint Győiy Dezső, Simándy Pál, Fábry Zoltán, a cseh Masaiyk, Salda és Emanuel Rádl, Magyarországból pedig Szabó Dezső, Móricz Zsigmond, Győrffy István, Solymossy Sándor, Székfű Gyula és Jászi Oszkár. A már erőn felüli és nagyrészt romantikus rajongással kialakított irreális koncepciók után aztán a korábbi elismerők egy részét (például Szekfűt, Jászit) elriasztották, a kommunista párthoz való 1931-es csatlakozás után pedig már csak a velük akkor azonosuló Fábry tartott ki mellettük, s Móricz Zsigmond sem szakított velük. A kommiuiista párthoz való csatlakozással — melyet a vezetőség forszírozott — a mozgalom derékhada nem értett egyet, s elszakadással reagált rá. A tagság nélkül maradt Sarló 1932-33-ban aztán teljesen szétesett, de leszakadó derékhadából új, aktív erőket nyerve két rivális ifjúsági mozgalmi csoport közül a nemzeti irányzatú Magyar Munkaközösség átmenetileg, a katolikus Pro- hászka Körök szervezet pedig tartósan fel tudott erősödni. A Sarlóval kapcsolatban még azt jegyzem meg, hogy a 60-as és 70-es években a róla készített írásaimban helytelenítettem a kommunista párthoz való végzetes kapcsolódást, s ezért veszélyes sajtó támadásokban volt részem. Most viszont nem védőügyvédként, hanem történelmi hitelességű tényként arról is szólnom kell, hogy a Sarló működése idején, 1925 és 1933 között a kommunista mozgalom az értelmiségi ifjúságra világszerte nagy hatást gyakorolt, s az olyan hangsúlyozottan társadalmi-szociális beállítottságú és radikálisan fejlődő mozgalmak, mmt a Sarló, szmte törvényszerűen el kellett jutnia a kommunista kapcsolathoz. A szintén világszerte megnyilvánuló csalódások, kiábrándulások aztán a 30-as évek második felében kezdtek szaporodni, s ezeken a kommunista párttal átmenetileg együttműködő sarlós vezetőség nagy része is átesett. Két háború közti kisebbségi életünkben a ma kívánatos értelmiségi fórum legjobb előpéldájául az 1936-ban létrehozott Tavaszi Parlament szolgálhat. Ez
