Irodalmi Szemle, 1993

1993/2 - DOKUMENTUM - TURCZEL LAJOS: Új korszak mezsgyéjén

Új korszak mezsgyéjén

Hasonló kálváriám volt a Márai Sándor védelmében írt vitacikkeimmel; ezeket ugyan a Kultúrny život közölni kezdte, de a harmadikat már elfektette.

Ilyen folytatólagosan rossz körülmények között az értelmiségünknek feltétlenül aktivizálódni kell, s nagyon sajnálatos és érthetetlen, hogy az erre irányuló eddigi törekvések meghiúsultak. Mmdenki azt hihette, hogy az értelmiség a totalitarizmus idején elszenvedett s kisebbségi viszonylatban kétszeres irányú és súlyú csapások, degradálások után fel fog egyenesedni, s szellemi adottságai alapján közösségi húzóerővé fog válni. Ez csak a pártpolitika terén valósult meg úgy-ahogy, s a politikailag nem aktív értelmiségiek, köztük írók, művészek, közgazdászok, szociológusok, természettudományi hivatásúak nagy arányban passzívak maradtak, s a gazdasági élet romlása miatt szakmai alkotóerejük is visszaesett.

A politikailag nem aktív független értelmiségülik közösségi angazsáltságára azért is szükség van, mert az erkölcsi elvek nemcsak a nagypolitikában, hanem a mi belső politikai életünkben is sokszor háttérbe szorultak, s ez a politikai tapasztalatlanságunk miatt gyakran a saját köremkben is zavarokat, bajokat okozott. Itt azokra az ádáz belharcokra gondolok, melyeket politikai pártjaink egymás ellen olyankor is folytattak,, amikor az adott probléma vagy helyzet a nemzetiségi összefogást kívánta meg. Korai példaként a Jókai Egyetem parlamenti vitáját hozom fel, amelyben az FMK és az Együttélés egymást diszkre- ditálták. A legeklatánsabb példa aztán az idei választás lett. Ennél a teljes nemzetiségi összefogás olyan eredményt produkált volna, amely százalékban kifejezve meghaladja az itteni magyarság hivatalos százalékszámát. Gondoljuk el, micsoda erőt jelentett volna kisebbségi közönségünknek az a tudat, hogy a szlovák parlament öt pártja között a magyar képviselők a harmadik helyet foglalják el. Meg vagyok győződve arról, hogy egy tekintélyes független értelmiségi fórum a választások előtt jobb belátásra bírta volna a pártjamkat.

Ez az erős meggyőződés arra késztet, hogy a mostani, égetően fontos problémát tárgyaló összejövetelünkre úgy teküitsek, mint egy most alakuló s aztán folyamatos időközökben fellépő független értelmiségi fórumra. Ezért az előadásom további folyamán ennek a fórumnak az állandósítását szorgalmazom, s először a legközelebbi környezetünkből: a szlovákból hasonló példákat mutatok be.

Szlovák viszonylatban a közelmúltban két-három értelmiségi fórum is alakult. Az egyik a Human-mozgalom, amely következetesen kiállt a föderáció mellett, s élesen ostorozta a szlovák politikai életben fellépő sovmiszta csoportokat (a Tiso-rendszert eszményítő Kanis-pártot, a Stúr Társaságot és a Vítázoslav Móric által vezetett Szlovák Nemzeti Pártot (SNS). A Human azért maradt hatástalan, mert fellépésekor az alapmozgalmi-pártpolitikai háttere: a VPN már elvesztette a népszerűségét, s mint tudjuk: rövid névváltoztatás után az utóbbi hetekben fel is oszlott. A szlovák és a cseh politika közti helyzet- és gondolkodásmódbeli különbséget jól mutatja az, hogy bár a VPN-hez hasonlóan a cseh Občianské fórum is súlyos válságba került, de ebből a válságból olyan nagy párt is kikristályosodott, mint az alapmozgalom lényeges elveit tovább valló klausi Polgári Demokratikus Párt. A VPN-nél más volt a helyzet. Hogy egy szállóigévé lett régi magyar politikai kifejezéssel éljek: a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN)