Irodalmi Szemle, 1993

1993/2 - E. FEHÉR PÁL: Az első Csehszlovák Köztársaság első újságírója

A7, első Csehszlovák Köztársaság első újságírója

s természetesen magát Pcroutkát is. Az ő higgadt mondatai jellemzik az ankét egész szellemiségét. "Szeretnék pontosan fogalmazni: nem hiszem, hogy valaha is megvalósul egy olyan kommunizmus, amelyről a könyvek írnak." És: "Minthogy a kommunizmus valójában irodalmi csinálmány és könyvek ideálképe, ezért — mint minden kitalálmányt — csak az ész megerőszakolásával lehetne megvalósítani. És ez az a terület, ahol türelmetlen fanatikusok azt csinálhatnak, ami csak eszükbe jut." Peroutka ezúttal is a racionalizmus és a szabadság erényeit hangsúlyozza.

A türelmetlenség bármely formáját elutasította. Azt is, amikor fanatikus cseh hazafiak a hitleri nyomás ellenében azt követelték, hogy Wagner operáit ne játsszák Prágában. Azt is, amikor már a protektorátus idején a nagy hatalmú náci helytartó, K. H. Frank kihozatta 1943-ban (négy esztendei fogság után) a dachaui koncentrációs táborból, s felajánlotta neki egy "semleges" Prítomnost kiadását. Peroutka inkább viszatért a fogságba. És jellemző egy naplóbejegyzése, amely akkor keletkezett, amikor már erősen mellőzték független nézetei miatt a Szabad Európa Rádiónál is: "Az én alaphelyzetem: környezetem produktuma vagyok, akit Masaryk és Havlíčck formált, azaz egy ideológiai társadalom terméke — s most egy vállalkozói társadalomban találtam magam, amelyben a dollár játssza a legfontosabb szerepet, az írók eladják a lelkűket a sikerért, amelyben az elvtelen ostobaság győz a televízió képernyőjén."

1925-ben egy sikertelen pártalapítási kísérlet részeként így fogalmazta meg credoját: “A politikai demokráciát ki akarjuk egészíteni és alá akarjuk támasztani a gazdasági demokráciával. Szándékunk pozitívan értékeli azokat az eszményeket, amelyek szocializmus néven ismertek. Természetes mezsgye húzódik közöttük a célszerűség és a hasznosság tekintetében. A modern szocializmus és a modern liberalizmus a középúton találkoznak: a szocializmus leválasztja magáról eredeti primitív eszményét és a gyakorlatban értékeli az egyéni vállalkozást és felelősséget, ellentétként pedig a modern liberalizmus leválasztja magáról az egyszerűsített szabadság primitív eszményét és megérti, hogy az egyén tevékenységét alá kell rendelni az egésznek és az egész érdekében ellenőrizni is kell azt.” A gondolatok ma is aktuálisak.

Mmdezek az eszmék és Peroutka egész munkássága nem csupán azért fontos és méltó a megismerésre, mert e nélkül a két világháború közötti Csehszlovák Köztársaság demokráciája egyszerűen csonka és érthetetlen lenne. Hiszen elegendő idő múlott el már 1938 óta, hogy fölösleges idealizálás nélkül lássuk azt a húszesztendős időszakot, amely oly ritka jelenséget eredményezett Közép-Ke- let-Európában: demokráciát, minden bajával együtt. És főleg a cseh területeken ez a demokrácia a szellem hallatlan felvirágzását is jelentette. Az irodalomét és a vele határterületen működő újságírásét. Sőt: éppen ez a húsz esztendő jelentette Havlíčck Borovský után azt az időszakot, amikor az irodalom és az újságírás szétválaszthatatlanná lett. Nem volt véletlen a Čapek fivérek és Peroutka bensőséges barátsága; s ugyan hol lett volna másutt elképzelhető, műit a húszas- harműicas évek Prágájában, hogy Franc Kafka nagy cseh szerelnie, Milena Jesenská, aki mellesleg ugyancsak közel állt a csehszlovák kommunista párt vezető rétegéhez, Peroutka hetilapjának olvasószerkesztője legyen... De el lehet-e választani Karéi Čapek újságírói tevékenységét szorosan értelmezett szépirodalmi munkásságától, s vajon létezik-e akármily határ — mondjuk — a nevezetes könyv-interjú,