Irodalmi Szemle, 1993

1993/2 - E. FEHÉR PÁL: Az első Csehszlovák Köztársaság első újságírója

E. FEHÉR PÁL

elkötelezett híve, hanem az érzelmek esetleges szélsőségeitől féltette a születő demokráciát.

Első — és egész pályafutását eldöntő — vitáját is ebben a szellemben folytatta 1923-ban, amikor a Milyenek is vagyunk című esszésorozatában nem kisebb személyiséggel, mint a köztársaság alapító elnökével, a világhírű filozófussal, T. G. Masarykkal szállt szembe a nemzeti önismeret oly kényes kérdéseiről. Kimdulási pontja: "Egy nemzet megbízható gazdagság, anyagi jólét nélkül semmikor sem lehet szabad. Éretlenségünk bizonysága, hogy ezt sokáig nem értettük meg." Erről az alapról állítja, hogy Masaiyk humanizmusa "sokat elárul miszticizmusáról és keveset hidunk meg a gyakorlatáról." Ugyanakkor elismeri, hogy Masaryk humanizmusa államalkotó humanizmus, szemben Tolsztoj anarchista humanizmusával, mert Masaryk a humanista államot a demokrácia sarkkövének tekinti, Tolsztoj pedig Antikrisztus teremtményének vél bármely államiságot. Peroutka — ellentétben Masarykkal — kételkedett abban, hogy a cseh népnek valamely különleges küldetése lenne, mert szerinte azok a célok, amelyeket az elnök a nemzet elé tűzött, bármely kis nép számára elfogadhatóak, mi több: kötelező érvényűek. Masaryk, a XIX. század fia, alapvetően hívő lélek volt, persze, vakbuzgóságtól mentesen, ám mindenképpen szükségét érezte valami felsőbb ideál és a konkrét hétköznapi munka összekapcsolásának. "Jézus és nem Cézár" — hirdette. Peroutka szkeptikus volt, és az adott realitások elemzője, megátalkodott racionalista, aki számára a munka és nem a hit jelentette a legfőbb értéket. Vagy fél évszázad múltán, már az emigrációban feltették Peroutkának a kérdést, hogy hisz-e Istenben. A válasza ez volt: "Minden Abszolútum, legyen bár transcendens vagy immanens, óhatatlanul erőszakba és gyilkosságba torkoll. A vallásos vagy a politikai abszolútum egyaránt a humanizmus ellensége."

Ennek a disputának váratlan következményei lettek. Az elnök felfigyelt a fiatal (28 éves) újságíró művére, s 1923 márciusában személyesen fogadta. Célja nem a vita volt, hiszen tudatában kellett, hogy legyen: ő, a 73 éves köztársasági elnök és egyetemi tanár minden tekmtetben fölényben van egy közepes érettségi bizonyítvánnyal rendelkező, fölöttébb bizonytalan egzisztenciájú lapnál dolgozó hírlapíróval szemben. Mivel azonban megérezte Peroutkában a független szellemet, magánvagyonából egymillió koronát ajánlott fel neki egy független hetilap indítására, mert véleménye szerűit a cseh sajtót korlátozza szabadságában a pártoktól való függősége. Természetesen Masaiyk még politikájának támogatását sem kérte. Ilyen körülmények között indulhatott meg a Pfítomnost 1924. január 17-én, amely hamarosan — az akkori viszonyok között — tekmtélyes példányszámban, 38 ezerben fogyott el, ami lehetővé tette a kölcsön visszafizetését az ehiöknek, tehát a látszatfüggőség is megszűnt.

A Pfítomnost független polgári demokrata orgánum volt, s talán csak a cseh szélsőjobboldal (Kramár nacionalistái és Rudolf Gajda későbbi fasisztái) nem tisztelték. Nyitottsága, tájékozottsága páratlan jelenség volt a húszas-harmincas évek Európájában. Éppen e hetilap jogosította fel a kortársakat ilyen hízelgő jellemzésre: Peroutka azt jelenti a politikában, amit Čapek az irodalomban. Vegyük mindjárt a folyóirat első nagyobb vállalkozását, amikor Miért nem vagyok kommunista? címmel körkérdést mtézett 1924 végén a cseh szellem jeleseüiez. A válaszadók között találjuk a Capek-fivéreket, František Lángért, Fráňa Šrámeket