Irodalmi Szemle, 1993

1993/2 - E. FEHÉR PÁL: Az első Csehszlovák Köztársaság első újságírója

Az első Csehszlovák Köztársaság első újságírója

títették Čapek emlékét, ezt mondotta: "Elvtársak, hibát követnek el. Čapek és Hašek a legismertebb íróink a Szovjetunióban, sőt egykor magam is levélben köszöntem meg Čapeknak az Egyszerű életet. Ez olyan dolog, mintha azt állítanánk, hogy Peroutka gyenge újságíró. Ez is hiba lenne. O tehetséges újságíró, de — sajnos — ellenünk dolgozik.

1968-ban fölkereste őt emigrációjában Václav Havel is: " Perou tkával többször találkoztam Amerikában... Peroutka nagyon megfontoltan, konkrétan és meglepő módon igen megértőn elemezte az akkori hazai helyzetet, és nekem főleg egy gondolat ragadt meg az emlékezetemben, amit csak most, egy bizonyos idő elteltével tudok igazán értékelni. Azt mondta akkor, bárhogy is végződik a dolog otthon — persze ebben a kérdésben inkább szkeptikus volt —, a legfontosabb az, hogy egy kevéssé feltűnő, de távlati szempontból rendkívül fontos dolgot őrizzünk meg a prágai tavaszból: az 'alulról' induló társadalmi szerveződések pluralizmusát. Az a fajta pluralizmus — még a legalacsonyabb és legkroésbé politikai szinten is — az érdekek, nézetek, sorsok, szemléletek érzések különbözőségét bizonyos intézményesített rendszerbe foglalja össze, s ezáltal az élet valódi szándékainak a kifejezéseként jelenik meg, ami egyben védelem is a rendszer totalitárius igényeivel szemben."

Ennek a hajdani beszélgetésnek az emléke az igazi Peroutkát idézi. Azt az ifjú hírlapírót, aki a húszas évek legelején nemcsak bírálta a cseh újságírást, mert kiszolgáltatta magát a laptulajdonosok kénye-kedvére, hanem egyszersmind az eszményt is megfogalmazta: "a szolgáló lélekből, s ma ez az újságíró, alkotó lelket kell faragni."

Peroutka, aki vegyes cseh—német házasságból származott, már 1-914-ben, azaz röviddel az érettségi után, újságíró lett. Noha iskolai bizonyítványai távolról sem jelesek, ám alapos ismeretei vannak már ekkor az orosz történelemről és irodalomról, pontosan tájékozódik a képzőművészet világában, egy ideig Németországban is dolgozik, ahol, persze, németül fogalmazza cikkeit és jól megtanul angolul. Eszményképe Karéi Havlíček Borovský, aki a romantikus dráma koronázatlan királyáról, Tylről meg merte írni és a nemzeti újjászületés lázában égő népének ki merte jelenteni: "Itt az ideje, hogy hazafi Ságunk átvándoroljon a szánkról a karunkba és testünkbe, hogy tudniillik nemzetszeretettől hajtva inkább dolgozzunk, mint szónokoljunk: mivelhogy merő hazafias lelkesedésből megfeledkezünk a nemzet műveléséről." Az orosz szellemiség misztikumát — ahogyan Masaryk is

— ellenszenvvel, bizalmatlanul szemléli, s mivel az orosz forradalmakat az irracionalizmus veszélyes győzelmének véli, el is utasítja azokat. A porosz gőg és az osztrák liberalizmus ugyancsak kritikus álláspont kialakítására készteti, bár a liberalizmust magát — ha az nem a dekadencia következménye — nemcsak hogy elfogadja, hanem élete és munkássága vezérlő eszméjének tekinti. Peroutka azért lett újságíró, mert közvetlenül akart hatni a cseh társadalomra. Hasonlóan a Čapek fivérekhez őt sem a politikai pálya vonzotta, hanem az a szabad szerep, amellyel egy demokratikus közösségben a társadalmi tekintéllyel rendelkező nyilvános szereplő egyéniség — jelen esetben újságíró — rendelkezik. Független szellem, aki a pártok fegyelmét sem tűri. A nemzetet akaija szolgálni, de már 1918 októberében a Vencel téren, a köztársaságot éltető, diadalmámorban úszó tömeg is viszolygást ébreszt benne, nem mintha a köztársaságnak nem lett volna